Csak könnyedén...

bizony, nehéz téma. és mi csak állandóan itélkezünk.

kár, hogy valami ilyen mondat a gyerekeknek semmit nem használ: "ez is olyan téma, ami felett nagyon nem kellene ítélkeznünk"

esetleg a szülők ráparancsolhatnak a renitens gyerekekre: ne itélj, hogy ne itéltess. bár a gyerek meg visszalőhet

😂😂😂😂

És pl. arról egy szót se szóltam, ez hogy érinti a gyerekeket.
A barátnőmet az egyik gyereke mélységesen megveti, mert tűri a helyzetet, a másik az apjával lett nagyon rosszban, és valahogy nem bír kicsit is hosszabb párkapcsolatot kialakítani.

Bár, igen gyakran van az az érzésem, hogy valahogy sehogy se jó...

hát, a "helyzet" ott kezdődik, miko rigazán sehogy se jó
jó és rossz között választani nem döntés :)

De nehéz téma :(

hát, kb.
ez sem könnyű téma
ezer árnyalattal

és ez is olyan téma, ami felett nagyon nem kellene ítélkeznünk

Biztos szuperjó a nyitott házasság, propagálták már itt a pixin is, csak még ott is, ahol a leginkább reklámozták, hogy ez milyen szuper, azt vettem le, hogy az egyik fél mindig jobban akarja, mint a másik... Gondolom, létezik olyan kapcsolat (hiszen annyifélék vagyunk), ahol már eleve mindketten úgy mennek bele, hogy eleve erre vágynak, oké, imádom a másikat, de éljük meg a vágyainkat... és van nyitottság, van gruppen, van partnercsere nagy lelkesen, van minden.

De ott, ahol monogámnak indul a kapcsolat, majd az egyik elkezdi pedzegetni, hogy hát igazából nyitottságra vágyik, a másik pedig belemegy, ott az már - szerintem - nem "nyitottság", hanem az egyik fél akaratának lenyomása a másik torkán. "Megcsallak, te meg tűrd, ha azt akarod, hogy veled maradjak". Nem fájóbb és bántóbb ez még annál is, mint ha bűntudattal ugyan, de titokban lép félre ez illető, ahelyett, hogy a másik arcába vágná, hogy kevés neki szexuálisan? És rákényszerítené egy olyan döntésre, amit eleve sosem akart volna meghozni...?

Hangsúlyozottan NEM azt írom, hogy tisztességesebb! Nyilván az őszinteség a legkorrektebb, az az őszinteség, ami azonnal, a legelső vágynál már megjelenik, még akkor, amikor egy másik potenciális partnernek a kezét se fogta meg az ember. De már ez a fajta egyenesség is egyenlőtlen helyzetet teremt, főleg, ha a másik fél őszintén szereti és ragaszkodik hozzá. Mit mondhat? Megtiltom? Engedem, de tudd, hogy mindig szenvedni fogok? Ne beszéljünk erről, nem akarom tudni? Vagy, esetleg: ja, oké, én is épp javasolni akartam... Na, ez a válasz az, amire egy eredetileg monogámnak indult kapcsolatban szerintem talán millióból egyszer hangzik/hangzana el. Esetleg, önáltatásból. Talán mint a barátnőd, talán mint nagyon sok ember férje/felesége. Kérdés, hogy az a kapcsolat onnantól kezdve valójában mennyire támogató és partneri, mindkét fél szempontjából.

nemár :)

ő így döntött

nem akartam én semmi ilyesmi irányba elvinni
semmilyen irányba se akartam

mindenki igyekszik az optimális jót kihozni az életéből, a kapcsolatából, aztán kinek így, kinek úgy sikeredik, univerzális jó nincs

talán annyit akartam mondani, hogy ami az egyiknek működik a kapcsolatban, az nem biztos, hogy a másiknak is jó, nomeg, amit az emberek mondanak meg ami van, az nem mindig fedi egymást

Ahhoz döntést kellene hozni. Felelősséget vállalni.
Ezek meg a XXI. század főmumusai.

felénk van egy egyszerű szó a tökéletesen működő nyitott házasságra. úgy mondják, hogy válás :)