Mondd neki...

Ígeeen.....ill.abban nem vagyok biztos, hogy NŐ ettől lesz, de hogy kívánatos, másoknak is kívánatos nő, abban eléggé.

"Mert a nő ettől ragyogni kezd. >és attól lesz NŐ, mert ragyog< És gyönyörűséges lesz. A te gyönyörűséged"

Bocsánat, hogy belekontárkodtam, csak valahogy ezzel érzem teljesnek. :)

Az egyik gyerekemnek volt fantasztikus tanítónénije dicsérés szempontjából. Nagyon sokat dicsérte a gyerekeket, de nem volt hiteltelen mert iszonyatjó szeme volt arra, kiben (épp) mit lehet megdicsérni.

Biztos mindenből sok a sok. Nekem valami idillisztikus állapotnak tűnik az, ha valakit pl. gyerekként dicsérnek, pláne, ha sokat dicsérnek.
És nem mindegy, persze, hogy mit dicsérnek. Nagyon nem.
A képességeket pl. sokszor kimondottan káros (elvárást és ahhoz képesti elmaradást sugall). De teljesítményt, ill. hatást, az pozitív és inspiráló.
És akkor még ott van a "hogyan" is.

Bocs, csak továbbgondoltam... :)

QED

Engem meg lehet fojtani a sok dicserettel. Mellesleg hiteltelen es nem inspiral. Engem.
De aki szereti, tegye es kivanom hogy jol is fogadjak azt. :-)

még valami... igen, a dicséretet nem feltétlenül könnyű fogadni (nekem pl. nagyon nem, a leggyakoribb reakció kb. az idióta viselkedés valamilyen formában)
és szerintem sokaknak megvan, hogy mit szeret (tud elviselni?), ha mit dicsérnek rajta (s olyan is van, amit egyáltalán nem)
vagy legalábbis én így vagyok vele
van, amit, ha dicsérnek, nem szeretem (és naná, hogy szóváteszem), és van, amit nehezen viselek
a külsőm dicsérete ez utóbbihoz tartozik
de "meg kellett szoknom", és ez szuper
bár korábban történt volna, évtizedekkel korábban... és itt azért elbizonytalanodom.. vajon tényleg jó lett volna?

de mi dolgod a "sokakkal"?
ne a "sokakkal" fogalalkozzunj, a "sokakkal" ezer más egyéb gond is lesz, jobb, ha minél előbb kiderül, mert a "sokakkal" csak valami megalkuvo, ideiglenes izé lehet, nem "valódi" kapcsolat (ami felszabadít, ahol a msiktól leszel teljesebb és szabadabb)

Én nagyon egyet értek veled.
Nekem szokásom,hogy akihez érzelmi szálak is fűznek,Őt szeretem cirógatni,simogatni,és szeretem neki elmondani az érzéseimet,de ehhez bizony partner is kell,aki értékeli,és sajnos sokan ezt gyengeségnek veszik,pedig közel sem az,egyszerűen csak kimondom,amit érzek és örülök,ha ezzel is sikerül örömet szereznem (örömet szerezni jó dolog és legtöbbször nem kerül semmibe sem).

a túladagolás mértékét meg az a bizonyos figyelem segít felismerni :)

nomeg
pl. erre is meg lehet tanítani azt a szubot (vagy dominát is? vagy egyszerűen csak nőt?), hogy "viselje" a dicséretet, sőt, élvezze

az nincs mit sajnálnod, és nem az igazságot írod le, hanem a te (személyes vagy máoknl látott) tapasztalataidat

a jelenség, amiről írsz, létező
én kérek elnézést, de azt gondolom, az éretlen nő és éretlen férfi kapcsolatát idézi meg (a bizonytalan férfiét,aki azt gondolja, keménynek és manipulatívnak kell lennie, hogy megtartson egy nőt, ill. az önértékelésében labilis vagy magáról a valóságtól igen elrugaszkodót tartó, ezért folyamatosan a külvilágtól visszajelzést igénylő nő együttesét)
pont abból a meccselésből adtál ízelítőt, ami oly' sokszor teszi tönkre a kapcsolatokat
nem mondom, mert akkor majd így meg úgy lesz
nem gondolom, hogy ez vezethet jóra
eléggé meggyőződésem, hogy sok kapcsolatot pont az ilyesmik tesznek tönkre (még ha a motivációkat: sok hozott sérülés, rossz tapasztalat stb. értem és megértem)

nem ezért tart egy nő lúzernek valakit, és nem ezért un meg
(inkább a meccselésért)

kb. azt akartam írni, hogy amit gondolsz, ami jót gondlsz a másikról, mondd is ki
mondjuk is ki
és ez nem csak a külsőre áll, természetesen

nem, nem gondolom, hogy alap

és
a hitelessége is fontos
hogy egyezzen a tapasztalatokkal is
ne csak szó legyen
hanem cselekvések (nézés, rágerjedés stb.) verbális kivetülése

Egyszerű a megoldás. A túladagolás árt az egészségnek...is.

Mérhetetlenül sajnálom amit most le kell írnom, de leírom, mert szeretem az igazságot:
Mindez bár igaz, de gyakran előfordul, hogy a dicséretek épphogy eltávolítják a nőt, megunja őket, és azt is, akitől kapja. Mintha arra gondolna, hogy „micsoda lúzer ez, hogy ennyire odavan értem?” És aztán persze keres magának egy nem lúzert.
Bókot, dicséretet nem csak adni kell tudni – értékelni is tudni kell őket.

De hiszen ez alap. Vagy nem?