2020. 10. 15. 20:23 | Appeared: 1047x
... ezért megcsináltam.
Ez jutott eszembe a pixie-n épp slágertéma kapcsán.
Reális-irreális elvárások, azaz mit érek a piacon, mennyit kaphatok magamért. Mit elérnem/mekapnom reális, ill. irreális.
Számtalan, életből jött példa tornyosul persze elém, hogy a számadatok mennyire-mennyire keveset mondanak emberekről. Két ugyanolyan paraméterekkel rendelkező ember mennyire, de mennyire más. Az egyik elképesztőe vonzó, mert... a másik elképesztően taszító, mert...
Különbözünk ebben is, kinek mi a vonzó, mi kell, mi nem, és ez így a jó.
Az íkú nem számít? Dehogynem... de elfogadja-e bárki is magáról pl. azt, hogy miközben íkút hajszolsz és kérsz számon, ugye tudod, hogy max. 80-as igényeid lehetnek e téren az alapján, amit nyújtasz? És ki lenne ugyan már hivatott ilyesmit megítélni?
Tudom, sokaknak már max. fekete-fehér híradós dokumentumjelenet lehet max... nekem saját múlt, mikor diákok almákat válogatnak, osztályoznak őszi építőtábor keretében (mit is építettünk?). Alakra-méretre melyik hova fér.. a rekeszedben a helyed, kis alma, ne elégedetlenkedjél, érezd magad jól a többi 9 centis közt, ne álmodozz helyes parányiakról vagy gigantikus óriásokról, nem az a te világod.
És kilóra, centikre, évekre, egyé adatokra vennénk egymást? Nem hiszem. Miközben a külsőségek jelentőségét nem csorbítanám.
Tudom, közhely, de szeretem... "jól csak a szívével lát az ember" - szólt a francia.. szívvel mért realitások-irrealitások játszhatnak?
Comments (16)
No de legyen mesélek. A vaslogikám, én egyszerű vagyok mint a faék. :)
Engem mindig csak és kizárólag az érzésem vezetett, minden kapcsolatomban. Senkit semmivel nem ruháztam föl, nem képzeltem bele semmit, csak szimplán vele voltam és megismertem. Ha pedig valami zavart, vagy taszított akkor végleg elköszöntem.
Nyilván nem lennének surlódások a herceggel, nyilván nem.
Sokkal sanszosabb, hogy csak egy fellángolás, futó kaland, próbálkozás voltak egymásnak.
De úgy nem fejeződhet be egy mese, hogy és a herceg húzott egy strigulát, és megfogadta, cselédlánnyal soha többet!
Íy is túl sokat került konkrétan az esete említésre.
Kérlek, ne ragaszkodj vasmarokkal a vaslogikádhoz! :)
Mint nekem anno 16 év körül... és ott volt álmaim hercege, 2 méteresen, izmosan, szőkén, kék szeműen blablabla, rám nyitottan.. és... és... és már a lélegzésétől is halálosan eluntam magam...
Szerencsére, több variáció is létezik.
Pl. belemegy egy megalkuvós kapcsolatba, amiben aztán rájön, mennyi más-fontosabb érték is van a másikban esetleg, ami fontosabb az eleve elképztelteknél. (Mégsem ajánlanám ezt az utat.)
Vagy várja az eszményit, és közben önmaga tökéletesítésén dolgozik (jó, ezt a tökéletest ne mkell annyira komolyan venni, legyen jobbítás), hogy "méltó" párja legyen az elképzeltnek, ha majd elérkezik - na, ezt nagyon javaslom minden komoly (az milyen? semmi nevetés?), tartós (mint a kenyér meg a tej?) kapcsolatot keresőnek.
Vagy simán belefut egy olyanba, akinek más előnyös és számára vonzó tulajdonságai miatt észre se veszi az alapelgondolástól való különbözőségeit.
Visszajön a bumeráng. Van egy csomó tök jó fej 160/100-as hölgy. Ha nem tartanék a bordatöréstől, bármikor mehetne velük a dolog...
Mondván neki a 160 centis 100 kilós a háta közepére sem kéne. A reális elvárás szerinte a saját külsővel közel azonos külsejű partner kérése. No, de ha ő maga ronda, attól még a 160 centis ugyanúgy a háta közepére sem kell, akkor mi reális? Mi tisztességes?
Megerőszakolja magát és hazudozva belekezd egy kapcsolatba egy olyan emberrel aki a háta közepére sem kell, vagy keresi tovább a csinibabát akit esetleg sosem talál meg.
Erre a kérdésre nem adott választ, sőt valahogy nem hallotta. :)
komolyan és nagyon nem
(az emberek nem érdekelnek :D)
egy jelenségről csupán...
meg nekem érdekes téma az önértékeklés (mert nayon billegek vele)
meg az oldaltársak keresése, keresési stratégiái, és a sikerekre-kudarcokra való reakciói
és szerintem is létezik az irreális keresés, de nem olyan szempontok mentén (és nem is irreális, hanem inkább kicsi esélyű a helyes elnevezés - én meg pl. szeretem a kihívásokat :)
azt meg még jobban, ha szigorú, következetes, de igen tág határok között szabadság van (nekem is meg másnak is), azaz pl. jogom van hülyeséget csinálni (Hamupipőkeként herceget keresni pl.), és békén vagyok hagyva érte, legalább addig, amíg én is békén hagyok másokat
(a herceget/hercegnőket kereső Hamupipőkék és Hamupipők rinyablogolása legalább annyira visszás jelenség nekem, mint azt megszabni, te - én/ő - kit kereshetsz)
Az individualizmus jó dolog, amíg mindannyian együtt csináljuk.
Individuality is fine, as long as we all do it together.
Frank Burns őrnagy (Larry Linville) M.A.S.H. 4077 TV sorozat
Ez a karakter volt a szűklátókörű, bigott, arrogáns, mindenttudó emberek megtestesítője. Larry fantasztikusan alakította. Érdemes utánanézni.
Azt gondolom, megalkuvásból senki ne kezdjen kapcsolatot. Ne alázza meg se magát, se a másikat ezzel.
És azt is gondolom, tegye igenis magasra az ember a lécet, ahova neki jól esik, de kezdjen el rögtön edzeni is, hogy ő is átvigye.
Nem szokás-szerencsés mostanában Bagdy Emőkét idézni, de ő mondta egyszer, hogy nem, a hercegnek nem párja a cselédlány Hamupipőke. Hercegnővé kell válni, ha hercegre vágyunk!
Az meg, aki a sok hiábavaló keresés-kudarc után/közben nem tart folyamatos önvizsgálatot, az bolond, vagy simán csak egyedüllétre vágyik, keresése látszatkeresés.
Hadd legyen jogom ahhoz, hogy eldönthessem, mire vágyom, s hadd legyen joga a Másiknak ahhoz, hogy eldöntse, mekkora feneket vagy melleket szándékozik birtokolni.
S az a legdurvább, hogy pont egy olyan akarja megszabni az ilyesfajta "normákat" aki pont egyikbe se fér bele, s ha ő lenne az egyetlen pasinak látszó elem az univerzumban, sem kellene...nekem legalábbis.