Itt a vége, fuss el véle...

királylányok?
kötve hiszem
pont ez a baj, hogy sokan gondolják magukat királylánynak, miközben... (és sok királylány meg nem tudja magáról, ill. nem hiszi el magáról, hoyg az)
hiszem, hogy minden nőben ott rejlik a királylány
de nem elég ez a csíra
királylánnyá is kell válni, és úgy is kell maradni, viselkedni
persze, sokféle királylány van, ahogy sokféle királyfi is - ez szuper

hányan teszik fel maguknak a kérdést: én vajon mit adok, mit tudok adni a másiknak? és ezt jól gondolom, valóban olyan vagyok és tudom azt adni? és a másiknak tényleg az kell? neki tényleg jó? és addig is, míg várom a lovagom, mit tudnék tenni, hogy még jobb legyek?
mert arról rengeteget hallani/olvasni, hogy a ffiak/nők milyenek és ez borzasztó

Szia Aranyliliom :)

Nagyon jó írás...
én úgylátom hogy mostani világra lefordítva ezt a mesét..

A királylányok ott vannak a vár tetején...és rengeteg lovag jönne meghódítani őket..de annyira válogat ez a királykisasszony hogy sok lovag eleve fel sem jut a várfalon, vagy már a vár tövénél elakad.
Aki meg értékes lovag..felméri hogy esze ágában sincs egy hisztis, háklis kiránylányhoz felmenni, mert annyira válogat..tesz egy próbát..
aztán beéri a piros lámpás mulatóval a várfal tövében :)

Kipengeti az 1 aranyat, és megkapja a szerelmet :)

Én pont ma lettem megdicsérve - de ez annyira küzdelmes ez a türelem téma - h néha ki akar törni a sárkány belőlem vagy bmi:)

Azt hiszem ott romlott ez el bennem, vagyis azért nem alakult ki, mert az eddigi kapcsolataim "vevők" voltak a "hisztimre" (hívhatjuk bhogy) és mindig megerősítést kaptam, ha megy a dráma, akkor elérek kb bmit.

Most meg nagyon nem, sőt ...

Úgyh nagyon kell figyelnem, h a "most azonnal akarom és mindent" helyett - ami teljesen megszűnt - kibírjam azt, h most sem akarom nincs, sem most azonnal és ezt magamban le kell játszanom, amiben van egy rakás várakozás, vágyakozás, elfogadás ... Őrülten nehéz!

igazából ebből született
hogy ezeket nekem nagyon nehéz
főleg a türelem
(inkább lenyomok 10 sárkányt)

Milyen jó blog!!!
türelem, bizalom, hit - nagyon nagyon nehéz, főleg a türelem

neked jobb :)

én meg annak örülök, ha van ilyen is, olyan is

nekem felhős-sötét lenne az a világ, ahol ilyen ffiak lennének
egyszerűen, mert nem tudnánk mit kezdeni egymással

Nem tökéletes az a mese sem, de örülök, hogy megnézted. Szerintem viszont klasszisokkal jobb a szemlélete, mint a klasszikusoké :).

az ajánlásodra meg is néztem akkor az animációs filmet

a főszereplő lány lehet, hogy ügyes-bátor-tettrekész stb., de megkeseredett, hitetlen, kiégett (torzítok, hogy szemléletes legyen)
kell neki az, amit a fiútól kaphat: optimizmus, hit
és ez lenne a lényeg: összetenni (minden téren), amink van
és nem megküzdeni újra meg újra értelmetlenül

Szuper blog!

Nemrég ajánlottam itt kommentben a Charming (2018)című mesét, de ott a Vaina is, amiben a főszereplő lány ügyes, bátor és tettrekész.

Szerintem többek közt azért van az a helyzet, amiről írsz, mert egy változó korszakban vagyunk, amiben egymás mellett folyamatosan jönnek a régi, patriarchális, és az új "egyenlőséget" hirdető eszmék. Ebből születik a teljes káosz a fejekben, aki pedig mégis talál magának egy nem teljesen ellentmondásos állapotot, az lesz az üldözendő eretnek. Ennek pedig szintén hosszú történelme van.

úgy látom (és igencsak érthető) a sikertelen párkapcsolatok (egy misét simán megérne, mi is számít sikertelenségnek, pl. hogy együtt eltöltött 10-15 év pl. sikertelen-e azért, mert aztán vége lett) nem közelebb viszik az embereket a sikerességhez, hanem távolabb sodorják, egyfajta ördögi kört alkotva, tetézve azzal, hogy kapott sebeiket továbbadják nem ritkán akaratlanul is, az általuk megsebzettek szintén tovább, terjed, mint a járvány

jó vagy rossz (már, ha van ilyen megközelítésnek értelme), ha tudomást szerzel mások szakításairól?
az biztos, hogy legalizálja a "sikertelenséget", ami megint csak kétélű fegyver
a boldogtalanság, a szakítás címlaptéma, a látványos ragyogás szintén, de a csöndes, hétköznapi boldogság (háttérben sok hétköznappal és munkával) tök kis uncsi, kit érdekel? - ez biztos nem jó

régen (mi is a régen?) mást vártunk ela párkapcsolatoktól, és sokkal kevesebb dolog "járt" nekünk

sokat gondolkodtam azon egy időben, hogy tehet-e rosszabbat gyermeke jövendőbeli párkapcsolatára nézve egy házaspár (kéretik az iróniát észrevenni), mint hogy gyermekeit idilli párkapcsolatban neveli, ezzel valami olyasféle etalont felállítva, ami nehezen követhető, ezáltal örök keresésre és/vagy boldogtalanságra ítélve leszármazottait

szerencsés esetben a sikeres (nevelő)apa története mellett azt is látta/látja leányzó, hogy mi minden van mögötte (munka, tanulás, alkalmazkodás stb.), ill. hogy mi a háttérben, a férfi mögött-mellett a nő dolga/szerpe/jelentősége

én is optimista vagyok
és pl. azt remélem, feladjuk végre a holtunkiglan ideát, belátva, hogy nem ilyen ingerennyiségű és átlagéletkorú emberi világra lett "kitalálva', és nem lesz kudarc, ha váltott lovakkal, több teljes és boldog párkapcsolattal éli le valaki az életét

Akkor bocs, félreértettelek.

először csak erre reagálnék:

"Az általad említett fiatal korosztálynak"

először felvetetted, hogy valószínűleg rájuk gondolok, majd másodjéra (idézet) már tényként kezelted

nem, nem a 10-en, 20-onokra gondolok.
Hanem különösképp a 40-es, 50-es korosztályra, akik szinte mantrázva rinyálnak sikertelenségükön, a másik nemre mutogatván

Ennek a jelenségnek nem feltétlenül a feminizmus az oka, én legalábbis találnék rá több alternatív magyarázatot is.
1. Egy tizenéves, vagy egy huszonéves nőnek, mert ha jól értem erről a korosztályról beszéltél, természetes módon sokkal kevesebb a párkapcsolatokat illető tapasztalata, mint a harmincas-negyvenes korosztálynak. Ebből kifolyólag az egyes esetek átlagosan jobban megérinthetik őket, mint azokat a nőket, akik már túl vannak több szakításon is.
2. A közösségi oldalak révén hamarabb tudomást szerzel a környezetedben lévő harciasabb, feministább nők szakításáról, mint tizenöt évvel ezelőtt. Pedig akkor is létezett ilyesmi, csak kisebb zajt keltett az éterben, nem küldött az ember ölelős szmájlikat és gifeket, vagy vigasztaló kommenteket. Lehetséges, hogy korábban is hasonló intenzitással fordultak elő az emlegetett párkapcsolattal összefüggésbe hozható problémák, csak mindez nem került a felszínre.

Nem elvitatva a jelenség létezését, még más magyarázatokra is lelhetünk: miközben a világ azért egyre jobban felkínálja a fiatal nőknek a lehetőséget a kibontakozásra bármilyen téren, addig a fiatal fiúk ugyanezt egyre kevésbé kapják meg az oktatási rendszertől. Az általános és középiskolákban a fiúk sokkal rosszabb átlagot produkálnak magatartás vagy szorgalom terén, és a diplomát szerzők körében is növekszik a nők aránya, pedig tudtommal eddig is ők voltak többségben. (Igen, tudom, van az üvegplafon jelenség, ami szerintem is létezik, de nem errefelé akarom kihúzni a mondandómat.
Másfelől pedig a társadalom értékrendje elég lassan változik, továbbra is az élethosszig tartó monogám kapcsolatot emeljük piedesztálra. Az általad említett fiatal korosztálynak szánt young adult regények tetemes részében például olyan női főhősökkel találkozhatunk, akik megmentik a világot, legyőznek egy erős ellenséget és nem mellesleg leakasztanak maguknak egy párt is, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Szóval a kapott ideák kicsit különböznek a valóságtól, ezért szerintem a sok törés a tizen-, és huszonéves nők körében. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg a családi minták között ott szerepelt az édes-, vagy a nevelőapa, aki 35 éves korára összerakott saját lakást+hétvégi házat+rendszeres külföldi nyaralásokat+fenyegetettségtől mentes életszínvonalat a családjának, akkor a vele való összevetésben vajon hogy szerepelhet egy egyetemről frissen kieső huszonéves? Valószínűleg ritkán nyeri meg az összehasonlítást.
Szóval a párkapcsolatokban leképeződő feszültségek nem feltétlenül írhatók kivétel nélkül a feminizmus számlájára.
Alapvetően én amúgy optimista vagyok, ugyan egy olyan korban élünk, ahol az emberi viszonyok gyorsan változnak, de szerintem a tizen-, meg huszonévesek ugyan sok próbálkozás után, de meg fogják találni azokat az életvezetési módokat, amelyeket átadhatnak majd a következő generációnak, és akkor az általad említett nyilvános hisztik száma is csökkenni kezd majd.

miért szeretné, hogy kiütéses legyek? :D
(pláne, mert odavan a szerinte csodaszép bőrömért :)

bizonyos meglátásból én nagyonis feminista vagyok, legalábbis a feminizmus vívmányait élvezve élhettem az életem
de valamiféle dühszerűség fog el, mikor lányok feministásharcoskodnak, majd egyazon lendülettel siratják nemlétező, de vágyott párkapcsolatukat - hogy nem lehet az összefüggést észrevenni? hogy több vész el a réven, mint amennyit nyerhető a vámon? és hogy nem harcolni, hanem harmonikusan együttműködve élni kellene?

(bár, 50 évet kellett megélnem, hogy - munka révén - benne legyek olyan hímsovoniszta helyzetben, ami tényleg bicskanyitogató, mikor négernek kell lennem azért, mert nő vagyok)

Nézd a jó oldalát, legalább a domináns párodnak egyszerű dolga van, kikötöz téged és felolvastatja a feminizmus szót egy lejátszón végtelenítve. :P

nem gondolom, hogy passzívak a nők
azt se, hogy annak kell lenniük, nagyon nem

de azt meg igen, hogy csak megszívni lehet, ha elvesszük a férfiaktól az ő "szerepeiket"

most kezelhetem a kiütéseim, amelyek már a feminizmus puszta említésétől is azonnal kijönnek :D

Bár nem egészen ez a bejegyzés témája, de az egy régi tévedés, hogy a népmesékben csak passzív, várakozó királylányok vagy női karakterek vannak. ;)
Van, aki kifejezetten gyűjtötte a mai szóval feministának nevezhető népmeséket, ahol a női szereplő is aktívan befolyásolja a cselekményt:
http://tarkabarka.blogspot.com/p/feminista-magyar-nepmesek_27.html

nem tudom

az alázat ne fogyjon el
meg valamiféle hála, ami kell ahhoz, hogy megbescsülje az ember azt, ami van, és kellően féltse
ugyanakkor egy időn/koron túl igenis jó, ha tudja az ember, a szerencsén meg mindenfélék mellett ő is kőkeményen benne van abban, amilyen az élete
és erre akár még büszkének is lehet lenni
mert nemkevés "munka" van benne
szomorú, ha ez arcoskodásnak tűnhet

na de nem arcoskodom tovább, főzök a sárkányomnak valami finomat.

Nem, nem kurvaokosan. Tapasztaltan. :)



(szerintem nem úgy vágták hozzánk egy diófáról a kapcsolatunkat, hogy "nesze ez a tiéd, éljetek boldogan..)

de addig is mi itt kurvaokosan megmondjuk a tutit
jó is az :)

...valamint, egyszer indítanék egy tanfolyamot ahol okos emberek elmagyaráznák, hogy az idézetek nem oldják meg az életed.

Fejlődj, változz, tegyél érte, akarj, merj és lesz eredménye.

álkirálylányok álkirályfikkal - ez tiszta sor

első lépés az lenne talán, hogy megvizsgáljam: én királylány vagyok? ha nem, hagjyam a fnébe az egész királylányosdit, vagy váljak azzá (azaz inkább: engedjem, hogy az legyek - mert talán mindenkiben ott van valahol a királylány)
királyfiban ugyanaz az út
nekem mániám amúgy is, ha vágyom valakire, valamire, váljak olyanná, ami ahhoz kell, magamon dolgozzam, ne a világon, s pláne ne siralommal-rinyával basszam el az életem

Nem csak az a gond, hogy a nők nincsenek rászorulva a férfiakra...az is, hogy sok férfi megelégszik a könnyen kapható, üresbuborék, királylányimitátorokkal. Minek harcos sárkánynak lenni ha a várrom alján ücsörgő álkirálylánnyal is beéri..?