Akarom tudni?
Blogs »
Blog - Aranyliliom »
Akarom tudni?
Entries filtered by time
2024. 09. (1)
2024. 04. (1)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (10)
2018. 02. (8)
2018. 01. (3)
2024. 04. (1)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (10)
2018. 02. (8)
2018. 01. (3)
Az utóbbi időben sodródóm affelé, olyan témák, emberek, könyvek, filmek, előadások stb.stb. kerülnek elém újra meg újra, hogy minél jobban ismerjem meg önmagam.
Sosem állt távol tőlem az önelemzés-reflexió, de ez most minden korábbinál nagyobb lendületű.
És nem marad ki természetesen a szexuális érdeklődésem-irányultságom sem.
Már találtam egy kulcsnak tekinthető fogalmat: kognitív disszonancia... és megálltam. Tényleg akarom tudni? Tényleg akarom tudni, ha meg lehet tudni, mitől vagyok olyan, amilyen? Hisz megváltozni nem szeretnék (köszönöm, jól vagyok, ahogy vagyok). Akkor meg? Nem lenne kiábrándító, ha valami egészen banális, könnyen tetten érhető, leírható, kategorizálható oka lenne?
Sosem állt távol tőlem az önelemzés-reflexió, de ez most minden korábbinál nagyobb lendületű.
És nem marad ki természetesen a szexuális érdeklődésem-irányultságom sem.
Már találtam egy kulcsnak tekinthető fogalmat: kognitív disszonancia... és megálltam. Tényleg akarom tudni? Tényleg akarom tudni, ha meg lehet tudni, mitől vagyok olyan, amilyen? Hisz megváltozni nem szeretnék (köszönöm, jól vagyok, ahogy vagyok). Akkor meg? Nem lenne kiábrándító, ha valami egészen banális, könnyen tetten érhető, leírható, kategorizálható oka lenne?
Comments (23)
nem konfrontálódsz
besimulsz
idomulsz
így életben maradsz
(és szaporodsz)
belegondolva... tényleg... te is én is annyira kis konfliktusmentesek vagyunk :)
de olyan úton nem szeretek járni, ha a célban már eleve kételkedem. nem csak abban, hogy elérhető, hanem annak értelmében. hogy jó lesz-e, ha elérem. sőt, lehet, hogy direkt rossz. nekem egyáltalán nem hiányzik ez a probléma.
ha már ilyesmi kérdés felmerül bennem, akkor nem személyes jellegű. hanem hogy evolúciósan hogyan alakulhatott ki, hogyan maradt fenn. milyen szerepe van a szubmissziónak (a szexuálisnak), milyen előnyei vannak. mert kellene lennie konkrét előnyöknek a túlélés szempontjából.
hát nem a cél a fontos, hanem ,hogy mire jutunk menet közben, merre csalinkázik, kanyarok a megismerés útja
erre nem gondolsz, cimbi?
csak a savanyúcukorra, hmmm? :)
ha lenne egy könyv, amit fellapozva fél óra alatt megtalálnád a válaszokat, akkor miért ne. de bonyolult, hosszú folyamat, kétes eredménnyel. szerintem hasznosabban is el lehet tölteni az időt.
és pont, ahogy írod. lehet a savanyúcukor az oka. vagy bármi más. akkor mi van? változtat ez valamin?
engem direkt rosszul érintene, ha pontosan tudnám, miért vagyok ilyen. ha rossz élmény, trauma okozott bármit is, akkor ennek tudatában talán sérültnek, nyominak érezném magam.
divatkövetők ritkán kíváncsiak mélységekre :)
Volt, hogy fájdalmas volt szembesülni saját magammal.
Elég sok spirituális filmet nézek, ami szintén az önismeretet segíti elő.
Kettő nagy kedvenc filmem: Ízek, imák, szerelmek.
A másik: A békés harcos útja.
Nagy tanítások.
nálam most súlyponteltolódás van a keleti, többezer éves filozófiák, kérdések irányába
(ez is, mint a szürke, igen divatos mostanában :/)
http://adiguru.hu/mester-szokratesz/
és én pl. élvezem
a folytonos változást
hát, komolyabb átgondolás nélkül rögtön a delphoi jósda "Ismerd meg magad!" mondata jut eszembe - Szókratésznél régebbi szerintem
én meg azt gondolom (bocs a társításért, nem vagyok fogható az általad idézettekhez), hogy az önismeret az azért is szuper és életre szóló játék, mert mire épp jól megismerném magam, hopp, már meg is változtam...
az én felnőtté válásom egyik nagy mérföldköve volt pl. mikor (végre) megtanultam, hogy csak olyan kérdéseket tegyek fel (nem pixie-blog szinten, hanem húsbavágóan), amelyekre bármiféle választ el tudok fogadni, el tudok viselni, meg tudok "emészteni"
nem volt könnyű
de megtanított arra is, hogy tudjak visszafordulni
(amúgy nem, ez nem derülhet ki, semennyit sem ettem... vagy épp ez lett volna a baj? :D)
Jó dolog az önismeret, de szerintem óvatosan kell bánni vele.
Az maradsz aki vagy, szerintem. :)