Jól megkaptad?

:-)

tégy így :)

(gondolom, megkönnyebbültél, hogy áldásom adtam :)

Nos, én sem ezért tértem vissza.
Marakodás, intrikák, klikkesedés.
Nem viseltetek ellenszenvet senki iránt sem.
Nem vagyok hajlandó választani egy csoportot és fújni másokra, vagy bárkire is.
A saját, személyes tapasztalataimra hagyatkozom, ahogy eddig is tettem.

Nem szállok be a "fekete tyúk" effektusba.

Amíg valaki velem egyenes, én sem teszek másként.
Ha bárkivel is úgy érzem, nem érdemes foglalkoznom, azt nem úgy könyvelem el, mint ellenséget, csak úgy, hogy nem vallunk azonos nézeteket és nem erőltetem a kapcsolatot. Ettől még elférek vele egy társaságban.

juss arra a következtetésre, hogy sem téged, sem őket
(a "feladó" szándékához ez áll közel
hogy a szerzőknél maradjunk: a testbeszédem lehetne bizonyosság emellett :)

Tisztelet egy újabb tökéletes megnyilvánulása :)

"Önsegítő női könyvekben kevésbé utazom - már." - elgondolkodtam azon, hogy ezzel engem nézel le vagy a híres pszichológus házaspárt?

Jó éjt Aranyom!

nem engem elemzünk, bocsbocs, csak egy példát hoztam :)

Önsegítő női könyvekben kevésbé utazom - már.
Ha én ajánlhatnék - nem kérted, tudom-, javasolnám elolvasásra pl. Berentés Éva Az érett személyiség című könyvét pl. Mindenkinek. Nem egyetértésre, csak valamiféle kiindulópontként. Pl. BDSM berkekben is. Mert rettenetesen fontos alapelvnek tartom, hogy felnőtt(érett) emberek játéka ez. És nem kompenzáció. Nem fog egy másik ember senkit kiegészíteni-kipótolni. Ilyen tervekkel csak torz és időzített bombaként működő kapcsolatok születhetnek. Előbb meg kell érni (nem életkor kérdése, és nem is valamiféle tökéletes emberről van szó). Aztán lehet akár azt is játszani, hogy nem nőttünk még fel. :)
Rég nem neked válaszolok, elkalandoztam :)

De a google a barátunk ;)

Ez azért nem jellemző :D
A visszajelzésekre azért érdemes odafigyelni és magunkba nézve elgondolkodni rajta... lehet igazuk van ;)
Nem vagyok pszichológus, hogy megmondjam milyen vagy, és nem is tisztem megítélni. De ha valaki nincs tisztában önmagával, és önmaga elemzésével sem jut dűlőre, egy látogatás a pszichomókusnál még senkinek sem ártott :)
Freud-ot nem igazán ajánlom, nagyon sok mindenben tévedett.
Ha valami könnyen emészthető olvasmányra vágysz, akkor Alan és Barbara Peace könyveit ajánlom, mindamellett, hogy szórakoztatóak nagyon sok mindent lehet tanulni belőlük. Sok könyvük van a párkapcsolatokra építve, a nő és férfi közti alapvető különbségekre, és ezekből fakadó konfliktusok megelőzésére, megértésére.
pl. Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? vagy a Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? (lehet az utóbbi címe fordítva van, most lusta vagyok kikeresni a könyvespolcról :/

ha pl. én azt gondolom magamról, és nap mint nap úgy élem meg, hogy félszeg, szorongó vagyok, de elképesztően sokszor kapom meg visszajelzésként, hogy magabiztosnak és lazának tűnök, akkor én most milyen vagyok-e téren?

nem privátba, hanem ide nyilvánosan is jöhetnek címek :)
nem ezt vártam, de szeretem a váratlan "kapásokat"

(ööö.. izé... kis közöm van hozzá :D)

Nem egyről beszélünk.
"Én azt gondolom, nagyon sokan valóban kompenzálnak. (Különösképp a domkodó/domináskodó nickeknél látom én nem ritkán." - erre írtam, hogy az nem kompenzálás, hanem torz önkép.
Akkor torz valakinek az önképe, ha hisz magáról valamit, ami nem fedi a valóságot. Ez a hamis ego. Azt képzeli magáról, amilyen szeretne lenni, nem pedig amilyen valójában. Tehát hazudik magának. Erre a legjobb a rendszeres önvizsgálat, vagy a pszichoanalitika.
Ha érdekel a pszichológia privátban tudok ajánlani pár nagyon érdekes könyvet ;)
De jócskán eltértünk a blog témájától, bocsi :D

https://hu.wikipedia.org/wiki/Johari-ablak

szóval a torz önképp nem mindig torz
csak a külvilág az "aréna" alapján ítéli meg csupán, pedig van ott több minden
(és szerintem nagy kérdés: ki vagy, aminek te látod magad vagy a külvilág... a külvilágnak is melyik része? kik?)

(a "sötét" rész a legjobb
mikor valami váratlanul láthatóvá válik belőle :)

ez az önkép fura egy jószág
ismered a Johari-ablakot?
mindjárt keresem...

"Egyet értek"
elakadtam, hogy melyik az az egy

Kifejtenéd a kérdésed?

melyiket?

Egyet értek, de az nem kompenzálás, hanem torz önkép :)

a mindenki az erős
(bár, megint nem biztos, hogy átment az irónia részemről
ha nem, akkor így jártam :)

Én azt gondolom, nagyon sokan valóban kompenzálnak. (Különösképp a domkodó/domináskodó nickeknél látom én nem ritkán. Az agresszió nem dominancia, a bunkóság szintén nem stb.)
És ezzel - kompenzálás - nekem semmi bajom nincs. Ha talál hozzá partnert, remek. :)

Nem hinném, hogy bárki azért lenne szubmisszív, domináns vagy switch, mert valamit kompenzálnia kell. Aki ezt írta, az valószínűleg csak magából indult ki (mert mi másból is tudna?)

Szia TibiInsex.

nekem ezt nagyon nem kell bizonygatni
sőt, én a férfiakat talán lelkizősebbnek tartom
sőt, hűségesebbnek
már, ha kell nemek szerint osztályozgatni (az a jó, ha nem kell)
(életem zömét túlnyomó férfitöbbségben éltem le
és békém van a férfiakkal minden téren)

biztos mindenki kompenzál

de baszki, mondd már meg, én pl. mit
most komolyan
és nem kellenek a kifogások, hogy de hát honnan tudnád (tudd és kész)

mert a kiegészítenit simán elfogadom

Így van, még ha titkoljátok is ;)

Szia Aranyliliom.

Mi férfiak is emberből vagyunk.
Nekünk is szükség van a megértésre, türelemre, a szeretre, a figyelmességre.

Nem vagyunk gépek..ami, hacsak valakinek kedve úgy tartja akkor bekapcsolja, vagy előveszi...és akkor használja, vagy akkor éppen kapcsolatban vagyunk és akkor minden frankó.
Aztán ha a partner meg úgy gondolja, akkor vége mindennek, és ki van kapcsolva ? Vagy takarékra van állítva ?
Ez nem így működik.
Attól még hogy sokan - férfiak - nem mutatják ki az érzelmeiket a legmagasabb fokon, attól még igenis érző lények vagyunk.

Hogy itt mindenki kompenzálni akar, azt aláírom...igen, még a férfiak is. És ez rémisztő...

Ha belegondolsz, képesek azok a megátalkodottak a saját faszságaikkal foglalkozni, ahelyett hogy a 'hölgyek kedvére állnának sorba, vigyázzba, és a nagy erőlködésben a naciba sem csinálva. Ha nő lennék, én akkora, de akkora arcátlanságnak érezném. És mentem felcsapnék dominának...de ez csak én vagyok :)

Szóval mit is akarok mondani? Rá kell fogni ezt is a nyuszira...

"Reggeli kávé mellé egy óra hosszan önigazolást olvastam" xd

(ja sry, csak a kötelező kötekedéseim...el fogod nézni nekem, tudom)

Egyet kell értenem. Nekem is pontosan ilyen volt a válásom. De ennek így kellett lennie, különben most nem itt tartanék :)

nem tudok általánosítani
nekem volt olyan, hogy kegyetlen-keserű végszó után kudarcnak/totálfélresiklásnak ítélt kapcsolat néhány év múlva egészen másmilyennek tűnt már
ami a legszörnyűbb volt az életemben, az volt a legjobb is az életemben
mert kellett ahhoz, ami utána következett (jó, nem kevés padlón fetrengés után :D)

Teljesen igazad van. Bár a végszó szerintem sokban befolyásolja az utólagos megítélést.

köszönöm, kedves Kiki :)

rajtad áll, merre billen
hogy nézel rá, hogy értékeled :)

Igen és nem. Egyszerre kaptam többet és kevesebbet. Nem tudom, a végén merre billen majd a mérleg, de annyi biztos, hogy kár lett volna kihagyni. :)

Amit tanulunk, attól csak többek/jobbak leszünk, nem kevesebbek... fejlődünk, és a fejlődés jó dolog :)
Minden múltbéli kapcsolat formált azokká minket, amik/akik ma vagyunk.

Jó volna elfelejteni a "klasszikus mérlegeket". ;)

Kaptam-adtam-kaptam-adtam.... ...ez így jó, ezt így köszönöm! Kellett. Tanított. :) ...egy pillanatát sem bánom.
Ami(AKI) van!!! ...ŐT őrzöm,RÁ vigyázok. ... hosszú még az élet. Tanulni jó. ...és kell. ;)

Én már eleve úgy jöttem ide,hogy kaptam,sokkal többet,mint azt remélhettem volna valaha.

Amiért regisztráltam, azt az első nick-emben megkaptam. A többi, (volt már egy pár) mindig mást adott. Nagyon megváltoztam általuk.
Örülök ennek az átalakulásnak.
Kapcsolatom nem sok volt, már nem is törekszem, a fejlődés fontosabb nekem.

Na, én még keveset kaptam. Én pl szexközpontú,kötődés-érzelem-elköteleződésesre vágyom.Az első része sokszor összejött... De kevés.

Én meg nem tudom. Amikor regisztráltam totál káosz volt a fejemben, randizgattam, de nem akartam kapni semmit, később meg, már nem akartam. Aztán akartam vagy sem mégis kaptam valamit, de azt meg nem bánom.

én sem azt kaptam. (van itt panaszkönyv?)
én is sokkal-sokkal többet.

Majd ezután. :D

Bármit mondanék, olyan gyógyszövegnek tűnne.
(Oka volt, ha elcseszted, és úgy volt jó.
Jó, abbahagyom, mielőtt a következő mondatom az lenne, hogy tedd a kezed a kijelzőre, küldöm az energiát. :)

Igazad van.Volt, amennyiben csak annyi volt.De volt olyan is, amiben több lehetett volna, csak én csesztem el.

A kapcsolatok elmúlásáról/zátonyra futásáról én egy ideje azt gondolom, hogy legtöbbször nem elromlanak, habnem egyszerűen csak annyi, pont annyi volt bennük, ameddig tartottak (húzni-erőltetni tovább általában már csak tömény szenvedést hoz), betöltötték szerepüket, feladatukat, megtanítottak arra, amire kell, segítettek abban, amiben kellett.

Hajrá! :)

Nekem volt több kapcsolatom innen.Az más kérdés, hogy zátonyra futottak.De nem sok lehetőség van ismerkedésre ilyen vágyakkal.
Szeretek blogokat olvasgatni, és a remény még él bennem 😊