2019. 08. 14. 00:24 | Appeared: 1279x
A szeles-viharos hideg időben klaviatúrát pötyörészve már szinte nehéz felidézni, hogy délelőtt még tomboló nyár volt.
Kihasználva a ma még strandidőt, strandra mentünk.
Fürdőruhára öltözést követően rögtön megszomjaztam már.
Az ételes-italos standot még nem hódították meg a strandvendégek, csak pár huszonéves pultosfiú várta a kuncsaftokat.
- Szeretnék egy... (kedvenc üdítőm neve)-t!
- Én meg szeretnék... (elakad, sóhaj, nyilván észrevette, milyen szép színű-mintás a fürdőfelsőm, mert elmélyülten szemlélte)... szeretnék 500 Ft-t.. meg mást is... de nem tudom, mit is szerethetnék... - és már kölykösen-kedvesen vigyorgott. Nevettem én is, kicsit még jobban sütött a nap, majd nagyon frappánsan, szellemesen, választékosan, egyedien, meglepően zártam le a párbeszédet:
- Köszönöm szépen!
Mindketten jól tudtuk, mit is köszönök, miket is köszönök. Villám egópolírozás véget ért.
Lezártam a kommunikációt. Mert ki akartam szállni a kommunikációs helyzetből. Ez esetben ez volt a profán menekülőszóm.
Köszönöm... kérem... kérlek... mennyivel hatásosabb kommunikációzáró formák (lennének)!
Semmint elküldeni a másikat ide vagy oda, megmondani ezt meg ezt tegye, minősíteni stb. stb.
De valahogy mintha nem jutna eszünkbe sokszor. Vajon miért nem...
Comments (2)
Semmi ilyen reklámizé nincs.
Gondoltam, mindenki azt képzel bele, amit akar. 😀
Természetesen frissen facsart narancslé volt, szénsavmentes ásványvízzel. Hát mi mást ihatnék?
Valójában még fahéjas zéró kóla. Milyen illúzió romboló már... 😀
Köszönöm a belehelyezkedèst.
Én értem, hogy moderálási szabályok, de ha leírod, hogy fanta, kóla, gyömbér (ez amúgy az én kedvenc üdítőm), nem hiszem, hogy tiltást vonna maga után...