2019. 03. 10. 16:48 | Appeared: 1443x
Messziről nézed, tűnik valaminek, valamilyennek... aztán közelebb lépsz, és... Annyi minden van körülöttem, körülöttünk, ami látszik valaminek, látszik valamilyennek, aztán közelről, közelebbről nézve kiderül, egészen másmilyen...
Korunk jelenségének mondják, a mai fiatalokra, 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járókra vonatkozik, hogy nem hajlandóak elszakadni a szülői háztól, nem tudnak leválni a szüleikről, nem kezdenek önálló életet, hanem élnek továbbra is szinte gyerekként, a "mamahotel" szolgáltatásait élvezve, felelősségektől mentesen.
Félretéve az anyagiak szülte kényszerhelyzeteket, közelebbről megnézve azt látom, ámulva látom, hogy mintha nem is a fiatalok nem tudnának leválni. Hanem a szülők nem engednék őket.
Mert nagyhirtelen ottmaradna anya, "gyerek nélkül" tátongó űrrel az életében. Vagy ottmaradna apa és anya, immáron a súlypont újra a nőn és férfin, és nagyhirtelen nem tudnak mit kezdeni egymással, szerencsés esetben csak átmenetileg, rosszabb helyzetben szembesülve azzal: más már alig tartja össze őket.
Ez is egyfajta tabutéma. És egészen biztosan nem könnyű helyzet. Egyik félnek sem.
(És még azt is hiszem, van köze a BDSM-hez.)
Comments (18)
sőt, sokszor látszólag azon vannak, hogy leváljon a gyerek
közben meg.. a gyereknek, akárhány éves is, fontos, hogy a szülei együtt maradjanak, nagyon fontos
A pasik is tudnak anyóskodni, de azokban az esetekben ahol ilyent tapasztaltam mindig női felbújtásra csinálták, mert maguktól ellettek volna mint a befőtt.
úgyanúgy érvényes apukákra is
sőt, sokszor kiváló a szülői összmunka e tekintetben
hisz közös a félelem a gyerektelen négyszemközti léttől
sokszor meg a gyerek magától ismeri fel a helyzetet és lesz "önként" örök gyerekké, megtartva ezzel szüleit a leginkább élhető szülő szerepben
ugyanakkor, ha megnézed... mire kirepülnek a gyerekek, hány nő marad "kielégítő" kapcsolatban?
na, ezen különösképp sokat gondolkodom mostanság
vagy "megszokja" az anyai elnyomást, és szubként viszi tovább (?)
vagy "megszokja" az anyai szubságot, s párkapcsolatban is ilyet vár el (?)
tényleg nem tudom, hogy van ez
ill. valszeg ezerféleképpen van
a blogindító egy barát
aki nincs jól
se párkapcsolatilag, se egyébként
és imádja az anyukáját (ami tökéletesen jól van)
de látható, hogy igen jó esélyű, a kapcsolatuk teszi ilyenné
barátként pl. ezt is hogy kezeled
azon túl, hogy segítesz nekivaló szakembert keresni
köszönöm
Az anyai tiltást párhuzamba tudom hozni egy dologgal: a katolikus iskolák erkölcsi szigorával. Egy csomó feslett emberke szabadul onnan ki, aki szinte bármire kapható, csak végre kiélhesse magát...ez az egyik gondolatom.
A másik pedig Hitchkok mintájára: az elfojtó anya iránt nem tudja kiélni az agresszióját, így ki fogja élni máson. De az nem dominancia...ahogy írod: dominánskodó.
gondolatfoszlány
lezáratlan elmélkedés
ill. ezekből több
kvázi közhely, hogy szüleink befolyásolják a párkapcsolati választásainkat (akár követendő, akár elkerülendő mintaként - ill. sokszor mindkettő jelen van életünkben, csak más korszakban)
én azt gondolom, nem csak azt befolyásolják, milyen lesz a partnerünk, hanem, hogy milyen lesz a szexualitásunk
nagyon nem szeretem, mikor minden jellemzőnket a gyerekkorból vezetik le, hadd legyen már egy halom olyan dolog, ami nem lett, amivé nem formáltak, hanem ami alapból vagyunk
úgy gondolom, a BDSM-es vonzódás ilyen lehet
de elgondolkodtam azon, vajon hogyan befolyásolja egy nemengedős anya egy férfi szexualitását
a nemengedésből fakadó elfojtás (persze, ezek legtöbbször ki nem mondott, ki nem beszélt, nem "kezelt" dolgok, épp ezért még intenzívebben működőek) vajon lecsapódik-e valahogy
pl. "okozhat"-e omináns szexuális viselkedést
jelenleg ezen a szálon ott tartok (mert több szál van, van pl. női szál is), hogy nem, szerintem "anyafogságban" tartott férfi nem lehet domináns
mert a domináns leválik
aki nem válik le és domináns(nak vallja/gondolja magát), az az én másik kategóriám: a dominánskodó
igaz, idősebb fiútestvér példája (és nyomorított párkapcsolata) sokat segített (hogy mit lenne jó elkerülni)