Látszatok 1.

Blogs » Blog - Aranyliliom » Látszatok 1.
2019. 02. 24. 19:31 | Appeared: 1235x
Messziről nézed, tűnik valaminek, valamilyenek... aztán közelebb lépsz, és... Annyi minden van körülöttem, körülöttünk, ami látszik valaminek, látszik valamilyennek, aztán közelről, közelebbről nézve kiderül, egészen másmilyen...

Szinte már kedvelt időtöltés számomra, hogy mikor a konditerembe új, általam még nem látott lány jön, megfigyeljem az "átváltozását".
Bejön valahogy... valamilyen ruhában, frizurával, léptekkel, tartással. Valamilyen összhatással. Aztán átöltözik.
Rengetegszer ér a döbbenet. Oda és vissza is.
A felöltözve baromi csinos nőről kiderül, hogy ssszzz... nem volt kegyes hozzá a sors alkatilag, bőrileg... respekt, mit kihozott magából ügyes öltözködéssel... ill. a felöltözve jelentéktelen, sőt, esetleg nem túl vonzó nőről kiderül, hogy bombanő...

Hát még mekkora a döbbenet, mikor némelyikük megnyílik... leginkább a szaunában.. valahogy a ruhákkal együtt sokszor eltűnnek a gátlások, gátak is... az izzadással, a méregtelenítéssel nem csak a test mérgei, de a lelki salakanyagok is távoznak... mai döbbenet: egy egészen elképesztően csinos és arcra is kimondottan szép, kellemes, kulturált, beszéde alapján intelligens, okos nőről kiderült, olyan szinten nincs önbizalma, annyira hibás az önértékelése (nyilván szaunaismeretség alapján az ember annyira következtet csak, amennyire, nagyjából annyira, ami bizton levehető), szóval a kép, ami látszik, amit látunk és a kép, amit ő tart-gondol, fényévekre volt egymástól...

És hányszor van ez így.
Nem irigylem az eltúlzott önbizalmat senkitől.
De milyen jó lenne, ha tisztában lennénk az értékeinkkel. És nem csak a hibáinkkal.

Comments (2)


#331164 | 2019. 02. 24. 22:30
azért ott van a másik oldal is
nagyarc
a semmire
lufiemberek sokasága
önkritika nélkül, mások figyelembevétele nélkül
Deleted user
#331163 | 2019. 02. 24. 22:27
Szívszorongató. Önbizalomhiányos a társadalom. Talán belül az is, akinek látszólag van. Hajszolunk valamit, az elismerést, hogy én is érek valamit. Látod apa, látod anya?! Látod volt osztályfőnök?! Megfelelni, az elismerésért. Hogy valakit a környezetünkben elérjünk érzelmileg, hogy kimutassa felénk. Szerethető vagyok. Jó vagyok. Hogy megdicsérjenek. És közben lehet, hogy tök jók vagyunk. Kedvesek például, de az nem elég. Ez a nyomás kielégíthetetlen. Kár, hogy egy ismeretlen szava a szaunában nem elég. És úgy léphetne ki onnan az egyén, hogy valaki. Magabiztosan.