2019. 02. 09. 09:00 | Appeared: 1582x
Szubmisszív ismerőshaverbaráttal (kevés nekem a pár megnevezési kategória, ami emberi kapcsolatokra választható) beszélgetve nem lehet nem észrevenni az életünkben a hasonlóságokat, az azonos elemeket-történéseket. Csakhogy a történések különböző oldalán állunk, mégis az egyikben a férfi a szubmisszív, a másikban a nő.
Aki pl. főz a másiknak, az szubmisszív vagy domináns a "játékban"?
Aki cipőt vesz a másiknak, az szubmisszív vagy domináns a "játékban"?
És még sorolhatnám...
Nem a tényekben, a történésekben magukban rejlik a jelleg, hanem... nem tudom megragadni igazán, hogy miben.... a módjában? A cselekvés végzésének mikéntjében? Vagy az indítékban? Vagy az előzményekben és utózmányokban? Hogy viselkedünk, mit teszünk előtte-utána?
Vagy csupán abban, ami a lelkünkben van, ahogy egymáshoz viszonyulunk? Az határozhat meg mindent, s onnantól bármit teszünk, az szubmisszív vagy domináns?
Szubmisszív szolgálat - domináns gondoskodás.... mennyire közel állnak egymáshoz...
Comments (13)
Es amugy tenyleg erdekel, egy domnal elony-hatrany-indifferens a sokszubos eloelet?
a sok szubot úgy értelmezem, hogy sok szub
:)
és a kiragadott példákban az örömszerzés két ellentétes, mégis azonos eredményű útját-módját próbáltam szemléltetni
a főzés meg... az varászlatos-megható-felemelő-örömteli-szuperjó, ha a férfi főz a nőnek (és nem azért, mert nem tud a nő), függetlenül BDSM-beállítottságtól
merek ellentmondani én?
(hogy egy nap két blogban szegeződjék nekem a kérdés, hogy mit keresek itt? amúgy semmit... :)
Ami a főzést illeti sokszor muszáj, szeretek finomat enni, és a sok szubom áldozatául esett a hitvány modernitás alkotta nőfelfogásnak, ami nő számára a konyhát egy elátkozott fogalommá tette...magyarán nem tudtak főzni...:P