2018. 11. 25. 10:56 | Appeared: 1286x
Néha kell a távolság,...
... hogy érezhető, szinte kézzel fogható legyen a hiányod,
... hogy a gyorsan beteljesülő vágyakozást felváltsa valami másféle érzés, hol édes,hol kínzó sóvárgás,
... hogy letisztulva, kissé távolabbról láthassuk kettőnket,
... hogy a sok kicsi részlet valami nagyobb egésszé álljon össze,
... hogy felidézve az apró dolgok is, kiemelt pillanatok, benyomások, önnön esszenciájukban mutatkozhassanak meg,
... hogy türelemre tanítson (jó, ez mission impossible),
... hogy a kettőnk diktálta őrült tempót lelassítva az elsuhanó táj szépségeit is észrevegyük,
... hogy meglássuk, nem az új meg új ingerek és élmények kötnek össze bennünket, hanem valami, ami az acélhuzalnál is erősebb,
... hogy megmutatkozzék, bizonyossággá váljék, mit is jelentünk egymásnak.
És nem, nem kell a távolság. Az kell, hogy itt legyél, hogy nézz, érints, érezzem az illatod, halljam a hangod, hogy csókolj, hogy eszméletlenségig basszál...
Comments (9)
én mit bírok el? :DD
hát, ha nyafogni kezdenék... nem nagyon bírom, ha mások rinyálnak... de ha én rinyálok, az valami egészen elképesztően taszít :D
Csak nyafogni ne nyafogj!! Azt én nem bírnám elviselni...
:)
nem biztos, hogy én helyénvalónak érzem
(ááá, hazudok, biztos nem érzem helyénvalónak.. de szoktam olyasmit is tenni, amit nem érzek annak :)
már azt hittem, a bizonyos fokig való (azért túlzásba nem vitt) érzelmi megnyilvánulást/kitárulkozást :)
valahogy kevés bennem az inger az ilyesmiknek a köz elé tételében
de ki tudja, lehet, változik ez :)