Hoztam haza magamnak sok-sok száz kilométerről kis köveket, kavicsokat. Saját gyűjtés, gyönyörködöm bennük, nagyon tetszenek, örömet okoznak.
Ma kiléptem reggel a kertbe, és a rózsák és a magnóliafa tövében, kavicságyásában csodaszép kis köveket pillantottam meg... nem most kerültek oda, évek óta nézem, de csak ma láttam meg őket...
Most vagy az van, hogy figyelmesebben kellene a közelben nézelődni, mielőtt a messzeségben keresném a szépségeket, értékeket... vagy messzire kell menni, és sok szépet látni, tapasztalni, hogy aztán a közelben is észrevehessem... nem tudom... de valami van, az biztos...
valahogy eszembe jutott egy kedves-kedves ismerős, mikor egy harmadik emberről beszélt nekem... "...szóval, ő nem normális, de olyan normálisan nemnormális, mint te meg én, érted?... ill. nem, ahogy én, mert te tényleg nem vagy normális..."
Szerintem mindegy melyik verziót vesszük, a fogékonyságon múlik amely enned lakik. :DD
Deleted user
#301975 | 2018. 08. 10. 21:03
Irigykedni ér? :)
Deleted user
#301974 | 2018. 08. 10. 20:34
Valahogy megnyugtat, hogy nem csak én kötődök érzelmileg kavicsokhoz :)
SmPixie.com - BDSM partner seeking, dating and community portal
By accessing the site I certify that I am at least 18 years old and I have the right to view sexually explicit sites.
I agree that the site has a strong sexual nature. By accessing the site, I declare that I won't be harassed by sado-mazo, fetish, sexuality or other images, writings etc.
Comments (6)
valahogy eszembe jutott egy kedves-kedves ismerős, mikor egy harmadik emberről beszélt nekem... "...szóval, ő nem normális, de olyan normálisan nemnormális, mint te meg én, érted?... ill. nem, ahogy én, mert te tényleg nem vagy normális..."