Nem tudom, mi ez, de jó... nagyon...

Biztos így van, biztos igazad van.Így szokott lenni, nyilván mindenféle statisztikák is alátámasztanák.
És érdekelne, ha 100 vagy 1000 életem lenne... de amíg egyet élek, addig a jellemzőkkel/átlagokkal/így szokott lennikkel elég keveset bírok kezdeni.. mert ami van, ha (ebben) pont én vagyok a statisztikai hiba?

Vágy + Hit = Lebbenés.
Minden ezen múlik, és az álmokon.

tanácsom: "most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld!"

https://www.youtube.com/watch?v=tjO5OMQ6K8w

a szerelem alapja a lelkem. az meg egyes nézetek szerint nem is létezik :)

nem baj, nekem attól még van olyanom :)

A szerelem alapja a praktikum lesz?

A szerelem nem korhoz kötött. Csak meg kell tudni őrizni valamit a gyermeki énünkből. Elhallgattatni az idő cinikus narrátorát.
A szerelemhez hit kell és valami naiv bátorság. Ezt elvesztettjük az idővel, de ez egyéni gond nem a szerelem veszik el.

megvan. de a moderátor lezárta a hozzászólást :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Na, hol is van a kritika blogod? Most írnék bele :P

nem akarom a hölgyek kedvét elvenni az álmodozástól, de a középkor második felében az ember már nem nagyon lebeg a szerelem szárnyain. abban az életkorban már nem ez a dolga az embernek. persze attól még emlékszik, milyen szép volt az érzés fiatalabb korában és vágyhat rá, nincs azzal semmi baj. de olyan intenziás, mint ifjabb korban, már kevesebb eséllyel jön létre.

a lebegés helyett néha felrepül, tez egy-két kört, kiélvezi, aztán minden megy tovább :)

irreális elvárás, hogy olyan érzések legyenek az emberben, mint huszon-harminc éves korban

persze biztos van kivétel, miért ne lenne. én is annak gondoltam a saját érzésemet negyvenes éveim végén. de kiderült, h én nem voltam kivétel.

Ó. ebben mester vagyok :)

A "hogyan gorcsoljunk ra valamire, es tegyuk szinte biztosan lehetetlenne" receptjet olvashattam toled :)

Ne is vedjen... semmi se vedjen :)

"Tancolni kell, Uram, a zene majd megjon hozza"

Mondja Zorba, a gorog...

Hat valahogy igy... a szerelem a kezdeten egyszemelyes mufaj... keszen kell lenni ra... ha ez megvan, lesz majd hozza partner is... :)

A szerelem számomra két lélek összhangja, amelyek testükben egyesülnek. A lelke velem van, amíg szeret és szeretem, a testének hiánya, azonban minden külön töltött percben fájó üresség.

He? :)

Élvezzük minden pillanatát :)

Az az érdekes a szerelemben, hogy nem lehet definiálni, megfoghatatlan, mint a napsugár, ahogy megcsillan egy vízcsepp tetején.
Az az érdekes a szerelemben, hogy az ifjak élik, a kevésbé ifjak meg inkább gondolkodnak és problémáznak rajta.
:)

És lőn a bizalmatlanság mérgező talaja, amelyen lépkedve újabb és újabb megnemértettségre lelünk...

Ahogy telik az idő, egyre nehezebb hinni a másik embernek. Mert annyira vágyunk ezt megélni, hogy könnyen csapdába esünk, ha a másik azt hazudja, hogy ő is szeret. És ezt hazudják, naná. Óriási tisztelet a kivételnek.

És mindig itt bukik: "csak partner lenne hozzá :P"

Élvezni, megélni, lebegni, égni és fájni...Hitelesebben, játszmák nélkül, beleadva mindent, mert lehet, ez az utolsó...csak partner lenne hozzá :P

Kérdés, hogy az élet közepén túl, a szaporodási időszakon túl mit tudunk kezdeni egy új szerelemmel.

Sajnos ez nem véd meg minket :(

:)

Es az a jo, hogy olyanok, hogy ja!hat en is siman tudom ezt, sot, meg igy is (ez szokott a ritkabb lenni) csak megelozott :)

Tehat azt mondod (mondja az idezeted), ha mar nem leszek ivarerett, nem fenyeget e veszely? :)

(Vagy csupan nem regota elunk olyan soká, hogy az evolucionk utolerhetett volna minket? :D)

Fodor Ákostól csak jót olvashatsz :)

Másik nagy kedvenc a szerelemről:

Szerelemtől álmatlan forogtam
hajnalig - akkor
megszámoltam, hogy orrában két luk van.
Mosolyogtam és elaludtam.

A szerelem nem egyéb, mint a természet furfangja, amellyel a férfit és a nőt tőrbe csalja, hogy biztosítsa az emberiség fennmaradását. Az egyéni boldogság csalóka képét vetíti eléjük, pedig esze ágában sincs, hogy ezzel törődjék - egyetlen célja az életképes jövő nemzedék megszületése.

Ráth-Végh István