Hogy békém van a férfiakkal....

Blogs » Blog - Aranyliliom » Hogy békém van a férfiakkal....
2018. 07. 15. 19:37 | Appeared: 1248x
Az én koromban (tudom, az valójában nincs, meg foglalkozzon vele a kéményseprő) egy nő már igen sokféle tapasztalattal rendelkezik az ellenkező nemmel kapcsolatosan... Vannak kellemes élmények, varázslatosak, még felidézve is szárnyaltatóak és bizony feledhetők, feledhetetlenek, bár tudnám felejteni, sosem fogom megérteni, sosem fogom feldolgozni, sosem szeretném újraélni típusúak is.
És ezen utóbbiak ellenére, sőt, azt gondolom, bármi jöjjön már, nagy-nagy békém van "a" férfiakkal. Tiszteljük, becsüljük, elismerjük, segítjük, csodáljuk, kiegészítjük egymást. Együtműködünk. Együtt kerek a világ.

Érezhetném ezt másképp is. Mégis így érzem. Miért? Sok oka van nyilván. De egy biztos. Meghatározó az első férfi. Akivel a kezdetektől valamiféle tapintatos-szemérmes, mégis a világ összes jelenségéről beszélős kapcsolat fűzött és fűz össze. Akitől rengeteget tanultam. Aki úgy segített nővé válni, hogy mindvégig embernek lenni segített.

Akinek ma is alkalmam lett volna mindezt megköszönni, de valamiért ma sem tettem, pedig ki tudja, meddig tehetem.
Köszönöm, apa!

Comments (4)


#297772 | 2018. 07. 16. 06:11
Először is: jó a felsőd :D

Aztán....én is gondolok így apámra, megköszönöm, hogy megmutatta milyen férfit NE keressek soha magam mellé. Az biztos, hogy nagyon meghatározó volt, annyira, hogy még őt is kerültem nem csak a hasonló férfiakat....sajnos ilyen is van..:/
Deleted user
#297743 | 2018. 07. 15. 21:08
Én minden héten úgy indulok otthonról haza, hogy mikor elköszönök, hozzá teszem,
"Köszönök mindent!"

És ez így jó.
Deleted user
#297725 | 2018. 07. 15. 20:15
Kicsit irígykedek rád.
Deleted user
#297724 | 2018. 07. 15. 20:13
Így van. Jól szóltál!