Ismersz?

Azt mondod, toleráns vagyok. - Nem, csak közönyös, egy csomó minden egyszerűen nem érdekel.
Azt mondod, tisztellek, tisztelettel viselkedem veled. - Nem, csak udvarias vagyok, és még csak nem is érdem. Megtanítottak rá, oda se kell figyelni, zsigerből jön.
Azt mondod, kedves vagyok. - Nem, lásd előző sor.
Azt mondod, figyelek rád, megértelek. - Nem, csak megtanultam úgy tenni, mintha figyelnék (így egyszerűbb), mintha érteném és átérezném, amit mondasz, de ne akard tudni, mi minden jár a fejemben, miközben hallgatlak....és... unlak.
Azt mondod, szereted bennem, hogy önzetlen vagyok. - Azt mondom, ó, dehogy, az önzetlenségem az önzésem része.
Azt mondod, imádod, hogy vidám vagyok és társasági ember. - Nem, befelé élő, nehezen nyíló vagyok, csak megtanultam, hogy bohócnak lenni a legjobb rejtőzködés.
Azt mondod, ismersz. - Azt kérdem, kit? Engem?
Azt mondod, meg akarsz ismerni. - Nem kérdezek semmit.