Mese... mese....

Nagyon szerettem, nagyon szeretem a meséket (a filmes feldolgozásaikat általában kevéssé... sokat meg se néztem)... és persze kislányként már tovább ábrándoztam róluk...

Például, hogy milyen gáz lehet, hogy ha Csipkerózsika vagyok, és nem jön be az engem felébresztő herceg (akit addig amúgy életemben sosem láttam)... "...kedves herceg, tudom, ez olyan izé, ideküzdötted magad a bozótvágóddal, megtörted az átkot, felébresztetted házam népét, de bocs... nagyon jó pasi vagy, tudom, bennem van a hiba, de valahogy, szóval... érted... csak hálából-kötelességből lennék a tiéd, hát kell ez neked?" (és még megdöbbentőbb, hogy a herceg minderre fittyet hányó reakciója mozgatott meg, de ez már más kérdés)... amúgy mindig jobban tetszettek az olyan mesék, ahol már megismerte valamennyire egymást fiú-lány/ffi-nő, és aztán jönnek a próbák, amikor tudják kiért... amikor csak pozícióért/státuszért folyik a küzdelem, de nem Értem, az milyen már?

Vagy Hófehérkeként... mire leveszem, hogy az utolsó emlékképem, hogy beleharapok egy almába, majd snitt, s a következő, hogy fuldokolva hörgök ki egy almadarabot, miközben egy üveglap alatt fekszem.. s fölémhajol egy ffi, tele vággyal a szemében (ffivel utoljára a vadásszal találkoztam - az is zűrös egy történet)... azért riasztó... majd elmegyünk a távoli országába, ahol mindentől elzárva (jó,a folytatásból kiderült a törpék azért meglátogathatnak), totál kiszolgáltatva élek aranykalitkámban... eléggé dupla vagy semmi helyzet...

És Hamupipőke... hogy addig rendben, hogy szerzek csilivili ruhát a bálba.. meg hozzá cipőt (és secperc alatt megtanulok tűsarkú üvegcipőben járni, mi több! táncolni)... de amúgy egész éjjel rejtegetem a sok házimunkától eldurvult, nem valami szép látvány kezemet/körmeimet? (jó, nem jöttem rá: kesztyű és annyi... köszönöm, dizni)... és én, aki addig cselédsorban éltem, miről fogok beszélgetni a herceggel? súrolási technikákról? lencsetípusokról?...

http://www.she.hu/herself/20180117-a-mesek-uzenetei-felnott-fejjel-filep-david.html