Április 11.

Ismered az érzést, mikor lábad alól kicsúszik a talaj?
Mikor a kétségbeesés belül mar?

Mikor a lelkedre sötét felhők ülnek?
Mikor a szemedben állandóan könnyek gyűlnek?

Egy sötét szobába kerültem, és a bizalom vezet.
A bizalom az, mi lámpásként itt van velem.

Te vagy a tűzoszlopom éjjel, sötétségben az irány,
Fájó lelkemnek a legpuhább borogatás.

De úgy érzem bárhová lépek, magamra maradtam.
Kezem utánad nyúl szakadatlan.

Mégsem érlek el, távol vagy, messze...
Behunyom a szemem és elképzellek, ahogy itt vagy bennem.