(Társ)keresés!?

Az élet sok területén "kényszerül" az ember keresni. Maga a keresés lehet az öröm forrása úgy is mint milyen érdekes emberekkel/helyzetekkel hozza össze a sors illetve a megtalálás heuréka pillanata. Ezek igen felemelő pillanatok.

Mégis a keresés lehet egyszerre nyűg ás fájdalom is. Nem mindegy hogy a lehetőségek közül kell és vagy lehet választani vagy éppen egy sor "egyik rosszabb mint a másik" opcióból. Nem mindegy hogy az élet tálcán kínálja fel a lehetőségeket vagy még a nemért is meg kell küzdeni. :-)

Sokszor tapasztalom állásinterjúk alkalmával hogy a cél az ego nyirbálása a leendő tárgyalási pozíciók javítása de leginkább rontása hogy a bértárgyalásból jól jöjjünk ki. Anno fiatalon azt gondoltam őszintén felkészülten menjünk el a tárgyalásra és mutassuk meg magunkat és majd működni fog. De sajnos nem. A 10. "... ez igen lenyűgöző volt, de itt ilyenre nem lesz szükség..." illetve a "...és megelégedne a (feltételekben kiírtakkal ellentétben) a tizedével az említetteknek..." mondat után már nem érdekel a cég portfóliója bármennyire is látom a megdöbbent arcokat hogy felkészületlen vagyok. Aki ezen iskolapéldán nem lát túl az nekem sem kell. Informatikusként minimális beleszólásom van a cég termelésébe illetve ha a cég rosszul teljesített én pedig lehoztam a csillagot az égről akkor sem kaptam jutalmat megedzett. Sokkal inkább érdekel a cég jövője. Ez idehaza egyfajta valahová tartozást is jelent. Igyekszem elkerülni az elköteleződést.

Ezerszer bizonyították be hogy utolsó senki vagyok akire nincs szükség. Ezért is mosolygok a "miért érzi hogy Ön lenne a legalkalmasabb pozícióra" mondaton. Túl sok alkalommal a leírt alkut sem tartották be, hogy elhiggyem ami nincs szerződésben az igaz. Túl sokszor derült ki, hogy a cáfolat ellenére igenis szükség van az említettekre csak ugye akkor 2x annyit kérhetnék. Ma már nem hiszem hogy ez egy őszinte beszélgetés (részemről ma is az) sokkal inkább kamu a végletekig. Csak azt nem értem ezzel mit akarnak elérni az egyéni karrieren kívül. Ma már nem megyek el egy előre egyeztetett bérigény nélkül (így is futottam lyukra és inkább elsietett a hr-es hölgy) és a cég leinformálása nélkül interjúra. Az említett interjú vicces volt, mert mint a tesztekből kiderült egy kb 3 szinttel lejjebb pozícióba hívtak be. Amikor megmutattam a bérigényt és pozíciót amit jóváhagytak nagyon zavarba került és elviharzott. Mire visszaért 4 srácnak kitöltöttem a tesztjét szóval őket felvették. :-) Nekik jó napjuk volt. :-)

Végig azt érzem a kiválasztásban nekik a "miért ne őt" a cél és nem az hogy megtalálják az oda való személyt. Az interjú után úgysem találkozunk vele újra. :-)

Sajnos ezt látom itt is. Nemrég kincsre bukkantam. Egyrészt válaszolt... Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok örömömben. Hozzám hasonlóan elhivatottságot igénylő játékok érdekelték. Fiatalos stílusban jöttek a válaszok a felkínált dolgokra. Beszélgetés nem alakult ki csak mondatokat kaptam, amíg szórakoztató voltam. Kezdtem unni hogy ez így sehova sem vezet. Majd az egyik levelemre nem jött válasz. Észrevettem kilépett. Újra írtam, bár megnézte nem válaszolt. Megint vártam. Visszakérdeztem, elolvasta, nulla válasz. :-) Nos akinek 200-ból kell választani ez lehet tökre bejön. Nekem Ő lett volna A VALAKI. De a zéró kommunikációval ilyen elhivatottságot igénylő dolgok esetén én nem tudok mit kezdeni. Neki volt másik sok (ezt jelezte is) én viszont nulla figyelemmel nem tudok mit kezdeni. Anno amikor tízen sok éve érdeklődni kezdtem ebbe az irányba sokan kérdezték és mi lesz ha a másik beleun. Nos ez sosem derült ki. :-) Itt sem. Én elköszöntem és megígértem nem fogom zaklatni. :-) Elolvasta. :-) Nincs azzal baj ha valaki nem ér rá minden nap. De lassan is lehet válaszolni. Nem válaszolni úgy tűnik könnyebb. :-)

A "miért nem ő kell" itt is működik... :-)