Nyelvi determinizmus (egy másik nézőpontból)

Először is elnézést a lopott címért de a címet olvasva felkeltette az érdeklődésemet de az írás egy másik irányba ment el mint én gondoltam.

Sokszor tapasztaljuk mintha nem is egy nyelvet beszélnénk és alapvető mondatokkal elbeszélünk egymás mellett. Mindezt az "édes anyanyelvünkön" szóval én már másik nyelvről nem is merek beszélni. Az addig oké hogy önös érdekeinket hajszoljuk de tőszavakkal tőmondatokkal kifejezni igen nehéz. Ilyenkor jönnek a mit értesz ez alatt típusú kérdések. Mert a "teccő geci kő kóla" igen tömör kifejezés de sokaknak nehezen emészthető. Többször szóba hoztam már a 0 információval rendelkező adatlapokat amin egy szép idézet díszeleg hogy "nesze ismerj meg, engem akarj, oszt' nesze semmi fogd meg jól". Volt hogy beszélgettem ilyen emberkékkel (nem itt) de nekem sosem jött át a megismerés vágya. Bennem van a hiba hogy a 3000. ember után nem érdekel senki zenei ízlése, családja, gyerekkora, munkája és élete legnehezebb pillanatai sem? Elfogadom. Így a 40-50000. ember után jobban preferálom ha ő mesél magáról úgy ahogy ő tartja magát érdekesnek. Ha akarja rímbe szedve vagy ordítva nekem mindegy. Csak azt ne mondja hogy majd meglássuk és akkor a "kémilya" (egy klassz kis redoxi reakció keretében :-)))) megoldja. Nehéz megtalálni a hangot olyannal akivel evidenciának tűnő dolgok alatt egészen mást értünk. Édesapámmal imádok így beszélgetni (színtévesztő). Tudod kisfiam azt a szürke felsőmet hozd ide... Szürke? Eltöltök 30 percet nem találok eleve ilyet plusz akkor esik le rühelli a szürkét és hát színtévesztő. Majd a kék felsőt ami ott volt előttem végig a kezembe véve odaviszem neki és mosolyog hogy ez az fiam ezt szerettem volna. Őt 40+ éve ismerem és mindig becsapódok...

Ezzel kezdtem és nem azzal amivel szoktam hogy a nyelv mint jelrendszer egyetemes és szabályokra épül és egyedi a használata de az nem azt jelenti hogy egyéni a jelentése....

"Nyelvében él a nemzet, de nyelvvel senki sem nemzett"