Emberi kapcsolatok

Múlt héten felmentem Linkedinre és meglepődve tapasztaltam mennyi kedves ismerősöm van. X innen, Y onnan, Z amonnan. Sok kedves emlék jutott az eszembe és végül rá kellett jönnöm egyik sem magyar. Jelenleg is a magyar kollegák miatt szívok és lesz váltás míg nagyon jó "barátokra" leltem a külföldi szakikban.

Igazából a barátságról akartam írni. A belépés Linkedinre is az egyedül töltött órák eredménye volt. Aztán eszembe jutott hogy ez az 5. város ahol élek. A 3. után már megelégszik az ember a bolt, a benzinkút, a lakás, a parkoló és a munkahely ismeretével. 12 éve élek itt illetve rendelkezem saját tulajdonú ingatlannal de az ismerőseim száma továbbra is 0. Mosolyogva hallgatom a munkában ahogy gyermekkori, iskolás, vagy éppen egyetemi barátokról, a családról mesélnek a kollegák. A munkahelyi "barátság" 8-5-ig tart addig "isten biza' miénk a világ" és mindent tegyél meg értem. Aztán másodperc pontosan jön a váltás és a bocs de nem érek ár végtelen elemű tömb kifejtése a kifogásokról. Majd másnap ugyanaz az ember oktat ki hogy keressek magamnak barátokat. :-) Bár az igazán kedves rész az hogy fel sem tűnik én sosem mesélek haverokról bulikról, családi happeningekről. A covid alatt folyamatosan azt hallgattam hogy milyen jó nekem mert nem kell a gyerkőcökkel szenvednem, mit nem adna egy kis magányért. Nyilván ő 1-2 napra gondol és nem ennyi évtizedre. Fogalma sincs erről, ez mindig megmosolyogtat. Ahogy az is hogy akkor mi a fenének vállalt gyereket. :-)))

Emlékszem az első településváltásomra ami gyakorlatilag egy kettős település egyik feléről a másikra történt és ott is csak iskolailag. Az előző heti barátok soha többé nem jelentkeztek. Ha átmentem akkor Tomika nem ér rá Andris, tanulnia kell. Soha többé nem ért rá. :-) Az új helyre ingáztam busszal és soha nem tudtam együtt lógni az osztálytársakkal suli után. Nem is lett semmilyen kapcsolat 7 éven át.

Majd jött a tinédzser korszak középsuli, koli 200 km-re. Fantasztikus volt nulláról ismerkedni és bizalmat szerezni majd hatalmas bukás rájönni hogy ebből semmi sem volt igaz. De legalább megtanultam nem bízni az emberekben. Ez is egy fontos tanulság. :-)

Jött az egyetem, a melók az újabb és újabb városok felszínes látszat kapcsolatok amiket helyén tudtam kezelni mert volt egy biztos kapcsolatom. Hogy ez megszakadt jöttem rá mindenen ez segített át és hogy enélkül valószínű már rég becsavarodtam volna.

Nyilván mindenkinek mást és mást jelent a barátság a kapcsolódás. A baj hogy nekem többet mint a másik felszínes kihasználása. Tudom a hiba az én készülékemben van. :-)

Eszembe jutnak váltások ami után a telefon csak kicseng és soha többé nem veszi fel a másik fél. Volt aki felvette és elmagyarázta hogy mivel soha többé nem találkozunk ne is keressem. :-) Mielőtt bárki megkérdi egy tüneményes lány volt akinek olyan sok szívességet tettem hogy én magam sem értettem miért. :-) Tavaly felhívott egy ismerős akitől elnézést kértem amiért nem kerestem fél éve és azt mondta ne tegyem, ő sem keresett 2 éve. Ez így igaz de ő volt az első aki ezt be is ismerte... Szoktam tesztelni hogy keresem keresem és egy idő után hátralépek hogy lássam mennyire kölcsönös a barátság. Eddig még sosem volt az. :-)

Pár éve Franciaországban ültem egy megbeszélésen majd csapatépítésen ahol is egyedüli magyarként vettem részt. Nagyon büszke voltam hogy ide eljutottam mert tudom honnan indultam. Mondjuk azóta sem tudtam elmesélni senkinek. :-)

Fogalmam sincs mi az a barátság... Idehaza semmiképpen.