Blog - Ancsa

Filter to this month: 2021. 05.

Oda-vissza
Mert mindennek két oldala van. Dobj fel egy érmét. Szeretsz, utálsz, a mennyekben jársz, csalódsz. Fáj, kéjelegsz. Jön és megy. Semmi sem állandó. Engedd el. A ragaszkodás a legnagyobb ellenség. Vagy erény. Mindent lehet jóként és rosszként beállítani, s a szar is kényelmesen meleg tud lenni, csak nézőpont kérdése.

Napimosoly
"Egy nagyszerű multinacionális cég úgy döntött, kitünteti figyelmével az éttermünket. Eljöttek hozzánk falusi kis gumicsizmás suttyókhoz, csapatépítő tréningre. Elég korrekt kis összeget szántak az összekovácsolódás eme formájának lebonyolítására. Így aztán nem volt ellenemre, elvégre hoznak egy kis kultúrát.. 16-00 megérkeztek, tréning ruhájuk öltöny, mosolyuk hollywoodi, magabiztosság az egekben, sok pasi és mindössze egyetlen nő, igaz ő legalább rendben volt...Párjával érkezett, negédesen...

Szubbuli
Sokat gondolkodom mostanában a szub pasikon. Ez a mindigmindentkiszeretnékpróbálni tulajdonságom most is hajt. A pinám is erre hajt. Erre sajog. 🔥 Igazából nem tudom hogyan működnek, bár egyszer láthattam egy kis ideig hogyan bánt a dom pasi a csajommal szubként. Aki neki volt csak szub. Akkor megalázónak tartottam amit láttam, mert én csak egy kinky vagyok. 🤔 De ha valaki erre vágyik, ezt élvezi, akkor mit lehet tenni. Ez is egy fétis. 🤷 És én most ezzel a fétissel akarok...

Kóbor kutya
Kutyák futnak bele az éjbe Kutyák zihálnak, megbotlanak Rohannak törve bozótot, ágat Foguk villanása szigorú, vad De mintha egy jelre, egyetlen testként Az egész horda a földre tapad Szemük az égre, remélve, kérve Hogy pirkadjon nékik az éjjeli nap Kóbor kutya vagyok. Holdam te vagy. Pirkadj fel nékem, s azt fogom hinni -én, együgyű állat- Hogy én találtalak.

Amikor meg kell tanulnod nélküle élni
Létezik valami megfogalmazhatatlan. Amikor megismerkedsz. Vele. Egy dobbanás. Egy koccanás. Egymásba csapódás. Majd formálod. Alakítod, alakítja. Alakultok. Egy semmi szülte valami. Valami aminek neve lesz. Besorolható. De nincs megállás. Terjed, tágul, növekszik, még harcolsz is ellene, majd megszokottá válik. S rájössz, hogy ez már nem Az. Egy dobbanás. S új neve lesz. Majd beüt. A Nincs. Egy dobbanás. A fájdalom. Egyre erősebb, kibírhatatlanul...