Vallomás

Veled más volt. Folyamatosan törődtél velem. Velem, S még ki tudja hány nővel. Nem is értem, hogy lehetett ennyi energiád. Csodállak érte, de nem irigyellek. Ha nem voltál is tudtam, hogy vagy. Nem volt olyan pillanat, hogy ne kívántalak volna. Nem volt olyan pillanat amikor együtt voltunk, hogy ne akarjam a farkad újra és újra magamban érezni. Mindegy hogy hol.  Egy szerelem nélküli szerelem voltál, kitöltöttél, lefoglaltál, szórakoztattál.
Amikor elváltunk gyűlöltelek az ürességért amit hagytál.
Már elmúlt,  kedvellek.
Nem úgy, a történelem nem ismétli önmagát.
Vicc, hogy még mindig nem ugrotta meg senki ezt a lécet.
Pedig nem magas.
Helyette félbehagyott ismerkedések vannak, játszmázások, cserbenhagyások, eltűnések, ostobaságok és hamar múló vágyakat lehet összekötni strigulás átlagos baszásokkal.
Nincs aki újat nyújtana. Nincs aki nem csak a farkát, hanem a lelkét is beleadja. S nincs aki maradni is akar. Mindenki rohan virágról virágra. Nem tudnak játszani.