Akkor az melyik?

Amikor vége lesz valaminek ami fontos volt, úgy érzed magad mint egy drogos akinek le kell csúszni a cuccról.
De nem baj, csúszol, felejtesz, s egy idő után már úgy érzed totál rendben vagy.

Flashback.

A hajának puhasága.

Mellbe döfött, hogy szinte újra az ujjaim közt éreztem.

A szívem fájdalmasan hatalmasat dobbant.

Óriási villanás, zuhanás, szippant magába az örvény...
Beszélgetésfoszlányok, helyek, élmények, az illata, oly élethűen ugranak be, ömlenek rám, mintha az imént történt volna minden. Bármi. Lebénít.

Azt hiszem a nagy dobbanások a fájdalom dobbanásai. A kicsik szimplán az életé. A gyorsak a kéjes élvezeté.
De akkor melyik a szerelem dobbanása?