Kóbor kutya

Kutyák futnak bele az éjbe
Kutyák zihálnak, megbotlanak
Rohannak törve bozótot, ágat
Foguk villanása szigorú, vad

De mintha egy jelre, egyetlen testként
Az egész horda a földre tapad
Szemük az égre, remélve, kérve
Hogy pirkadjon nékik az éjjeli nap

Kóbor kutya vagyok. Holdam te vagy.
Pirkadj fel nékem, s azt fogom hinni
-én, együgyű állat-
Hogy én találtalak.