Kedves naplóm!

Volt egy blogom régen.
Tíz éven át foglalkoztam vele, tettem bele betűket, nekem tetsző képeket, szexuális tartalommal. Az első öt évben egy darab kommentelő pasival találkoztam akit két hét után seggbe raktam, de nem tett rám mély benyomást a dolog. Rám nem.😁
Végül lett egy komoly kapcsolatom és neki nem tetszett hogy ilyeneket csinálok. Nem igazán értettem hogy miért, mert az életben is ugyanilyen kis incselkedő szexéhes csaj vagyok, azt, hogy ezt csak nyomként otthagytam egy platformon egy olyan oldalon aminek akkoriban páratlan tagja voltam, töröltem. 🙄
A pasi ment 3 év után, S én egyből újrakezdtem.
Már nem barátkoztam benne senkivel nem találkoztam senkivel egyszerűen csak éltem benne IS az életemet. Persze mindig jöttek fikázók, okoskodók, nyalizók, önjelölt dilidokik, magyarázatra várók. 😏
Amikor anno elterjedt a blogolás egyből jött rá a pszichátriai magyarázat "a figyelemfelkeltésről a néma segélykiáltásról és a magányról."
Én úgy érzem inkább csak azért csináltam mert élveztem. Egyszerűen csak késztetést éreztem rá. Mikor találtam egy gyönyörűen megkötözött nőt egy művészi képen, nem bírtam ki hogy ne mentsem le, és tegyem ki magamhoz. Így visszagondolva erősen bdsm tartalmú volt.
Nemigen személyeskedtem, érzelmeimet versekbe, képekbe és idézetekben rejtettem. Talán néha egy szót írtam az éppen aktuális állapotomról, mondjuk "bazdmeg". 🤷😊
Itt először írok igazán magamról. Hogy minek, még nem tudom. Mindenesetre kedves naplóm, becsüld meg magad.🤫