2020. 12. 23. 18:12 | Appeared: 953x
Már elmúlt egy éve, hogy behúzott magába ez a világ.
Milliónyi dolog izgat, s folyamatosan alakulok, formálódom, gőzerővel merülök beljebb, és már olyan dolgok kezdenek érdekelni, amik eddig nem, olyan dolgokkal ismerkedek amiknek a létezéséről sem tudtam. Élvezettel fedezem fel ezt az idegen tájat. Imádom, hogy bármit megtehetek, hogy mindig találok hozzá partnert akivel megélhetem azt ami éppen eszembe jut. Ha a pinámban érzem a lüktetést már nem állok ellen. Kipróbálni, felfedezni, megélni, fájni, élvezni, elélvezni akarok, imádni az életet.
Régebben írogatott egy srác, izgatott, tetszett, de mivel nem hozta a várt eredményt, mint egy igazi Kos, könyörtelenül kipöcköltem magam mellől. Azóta eltelt több mint egy év, s pár napja újra rám írt, s újra elkezdett nyomulni. Mikor megkérdeztem mire vágyik, ugyanazzal a régi dumával jött. Mikor megkérdezte, hogy én mire, a válaszaimon teljesen megrökönyödött.
Elmondtam neki, hogy tiplizek, mert most (azaz akkor, aznap) egy olyan pasival fogok dugni akinek van barátnője, emellett még szeretője, sőt, hármasban összedobjuk magunkat, ezen ismét kiakadt, hogy ez milyen dolog a srác részéről.
És akkor megdöbbentem.
Nem tudtam megszólalni, megmozdulni percekig, azt hitte megint elküldöm a francba, de én csak néztem magam elé, s rájöttem mennyire nem az az ember vagyok már akit ő ismert.
Engem már nem érdekel kinek kije van. Engem már nem érdekel ki mit csinál és kivel.
Engem már nem érdekel a sima szex, engem nem izgat már fel az ami őt.
Egy év alatt.
Észre sem vettem, hogy mennyire megváltoztam.
Csak egy év.
Próbáltam visszaemlékezni hogyan éltem előtte, s furcsa, de nem jutott eszembe semmi érdekes, csak amikor őrültséget csináltam. Mintha csak akkor éltem volna.
Majd hirtelen megijedtem. Mi van ha elfogynak az idegen dolgok?
Comments (8)
Nem minősíteni és végképp nem megbántani akartalak. Te döntöd el, miről írsz, milyen témát választasz, nekem úgy tűnt, hogy okkal foglalkozol vele, ezért vetettem fel pár kérdést. Amelyekre nem kell válaszolnod :)
Az egyik arról szólt hogy nem érdekel ha valakinek van valakije. A másik arról hogy a vágyaim változtak. Biztos összefüggnek mint ahogy én összefüggő önmagammal
Az viszont érdekelne, hogy szerinted hol a határ? Sehol? Vagy csak annyi, amit vhol máshol írtál (talán nem jól idézem), hogy "nem érdekel, mi van a háta mögött - amíg ott is marad"?
De akkor valóban, egyáltalán nem számít - semmi, vagy szinte semmi? Jöhet olyan pasi, akit a felesége, párnapos babája vár otthon? Olyan csaj, akinek az óvodás gyerekére a párja vigyáz otthon, és aggódik, mert szegény asszonynak megint túlóráznia kell? Pasi, akinek a párját közelről, személyesen ismered, urambocsá barátok vagytok, bízik benned, sőt, veled beszéli meg, neked mondja el a legféltettebb titkait, és pontosan tudod, milyen szerelemmel, bizalommal van a férje iránt? Olyan férfi/nő, akin látod, érzed, hogy belédszeret, és képes borítani mindent? Minden jöhet? (Vagy egyedül csak ez az utóbbi nem, mert itt már nem játszik a "háta mögött is hagyja"...?)
Sajnálom, ha provokatívak a kérdések, vagy bántóak - vagy túl triviálisak, mert már túl vagy rajtuk, esetleg írtál is róla. De én csak 1-2 blogbejegyzésedet olvastam, és azokból pont azt érzem, hogy miközben újra és újra arról írsz, hogy "engem már nem érdekel", "megváltoztam", valami csak nem változott meg, valami mégiscsak érdekel, ha ennyiszer gondolsz rá, ennyiszer írsz róla...