Szub lettem?

Szub lettem?

Gazdát keresni izgalmas és reményteljes vállalkozás.
Beleremeg minden porcikánk.

Beleszagolunk itt- ott a levegőbe, vakkantunk egyet vagy bújnánk egy kicsit vagy csak körbeszaladgálnánk, hogy jobban megismerjünk. Téged és magunkat.

Néha elidőzünk egy izgalmasabb és barátságos illatnál.

Van aki közel enged vagy oda is hív magához. Az már jó. Reménykedik kutya lelkünk.

Van aki csak simítani szeretne egyet a bundákon, de nem akar megtartani. Annyira nem kellünk neki vagy csak lusta és gyáva. Millió oka lehet.
Nem mi tetszünk neki. Más fajtára vágyik.

De olyan is van, hogy csak bottal sújtana vagy durván belénk rúgna és simit sem adna.

Mi pedig csak vágyunk az elfogadásra, remegve és reménykedve kolduljuk a pórázt, úgy hogy a veszély a rúgásra is mindig ott leselkedik. És az pedig tudjuk, hogy fáj.
De amelyiknek másik végén egy igazi Gazdit remélünk, aki méltó vezér és társ.
Nem bánt, csak irányít. Néha utat mutat, szigorral ha kell.
Mi pedig boldog csaholással szegülünk nyomába.

Megtaláltam?
Kérdezi akkor remegve a lélek.
Nem csalt az ösztönünk, nem fog ez majd fájni?

Nagy kérdés és remegő remény ez.