Blog - Amissza

Mit reméljünk
Három hónap a pixien egy kezdő tollából Gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a blogot, hisz senki nem kérte most tőlem. (Első kettőt még "pixie ifjú" koromban igen. A harmadik már saját agyi szülemény). Szóval... Mi is történthet az ember lányával, röpke három hónap alatt? Nagy idő ez? Relatív és szubjektív talán. Vagyis közhely. Szóval ezt akkor hagyjuk is. De akkor miért is írok én most? Mert lelkem továbbra is csupaszon borzong? Senki nem tudta még eddig vagy nem akarja...

Csak úgy... Ha gondolkozom
Még mielőtt vége lesz. Egy percre nézz hát vissza hát. Mit látsz itt? Illúziót vagy tündérbaszott végletet talán? Nyugi... Ne kiálts most fel. Tündérmesék ideje lejárt. Tudod, amikor még cumiztàl. Talán. Most pedig szopni fogsz. Minden formában talán. És tudod? Az élet szopat, majd te saját magadat. Hisz megszoktad már. Hozzá szoktattak ők prúdek. És álszentek. Érted már? Nincs az a kitalált isten mely ebben közbenjár. Perverz kéjelgés minden létezés. Igen, úgy...

Gazdámnak
Az az érzés... Használva lenni a domom által és mindenem neki adni, teljesen...

Szub lettem?
Szub lettem? Gazdát keresni izgalmas és reményteljes vállalkozás. Beleremeg minden porcikánk. Beleszagolunk itt- ott a levegőbe, vakkantunk egyet vagy bújnánk egy kicsit vagy csak körbeszaladgálnánk, hogy jobban megismerjünk. Téged és magunkat. Néha elidőzünk egy izgalmasabb és barátságos illatnál. Van aki közel enged vagy oda is hív magához. Az már jó. Reménykedik kutya lelkünk. Van aki csak simítani szeretne egyet a bundákon, de nem akar megtartani. Annyira nem kellünk neki...