Beilleszkedés

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy ide illek e. De akárhogy próbáltam elképzelni én szeretnék olyan dolgokat megtapasztani, amikről fantáziálok. Lehet csak nem vagyok elég perverz, hogy másnak megfeleljen. Hisz eléggé egyszerűcskék a dolgaim. Nem olyan extrém.

Itt érzem legjobban azt, hogy tartozom valahova bár itt sem az igazi, de mégis több a semminél. Lehet a beilleszkedési zavarom tehet róla. Teljesen sosem gondolom, hogy illenék akárhova, akármilyen csoportba. Nem is lennék képes úgy gondolkodni, hogy csak egy nézőpontból lássam a dolgokat.

Jó lenne olyannal beszélgetni, akivel lehet is nem csak azt mondja, hogy lehet...

Akárhányszor hozzá szólok, mindíg emlékeztet, hogy én nem érdeklem. Nem említem meg, hagyom, mert már úgy gondolom nincs más mód, hogy megéljem a vágyaim. Akivel kötődni is próbálok az mind elmegy, annak ellenére, hogy kapcsolatot keresnek. Igen, könnyű addig szeretni akárkit, amíg nincs gondja a viselkedéseddel.

Ha valaki mindent támadásnak vesz, amikor csak meg akarsz beszélni valamit, azzal nem tudok mit kezdeni.

Sok ember mondja azt, hogy ritka dolog amit keresek és adjam fel ahelyett, hogy ők próbálnának meg azzá a személlyé válni. Én megteszem azt ami tőlem telik...

Egy ember mindíg azt kérte értsem meg. Azt nem tudta, hogy én mindíg is megértettem, de ő sosem tűnt, úgy hogy meg akarna érteni engem. Volt hogy elismerte a problémát, de nem úgy tűnt, hogy akarna az ellen tenni, hogy ez megváltozzon.

Mindíg is irtóztam a nyálas szavaktól, de most mindennél jobban vágyom a romantikára...hogy lássam hogy a sok mocsok mellett van e valami értékes és szerethető is nem csak a vágy.