Eltűnés

Senkihez sem méltó.

Ha farokfotót kapok, azt simán tiltom, mert nincs kedvem nevelni, hogy ez nem méltó, ilyet nem illik. Sokan elkezdtek ilyenkor vitatkozni velem, hogy ne játsszam meg magam, ezen az oldalon ez tök oké, stb.

Ha farokfotót kapok, azt simán tiltom, mert nincs kedvem nevelni, hogy ez nem méltó, ilyet nem illik. Sokan elkezdtek ilyenkor vitatkozni velem, hogy ne játsszam meg magam, ezen az oldalon ez tök oké, stb.

Talán szub karakterhez méltó? mert ugyanezt szub nők is gyakran megteszik, hogy szó nélkül eltűnnek, nem válaszolnak többé, stb.

(Ezt most hosszabb ismerdésre írom, a rövid esetén engem se szokott zavarni, ha nem írok vissza)

A szó nélküli lelépés valóban nem tökéletes döntés, de ha valaki küld nekem pl egy képet a farkáról, nehéz kulturáltan elutasítani. Elkap az ideg és vagy ott helyben kiosztom, de abban nincs köszönet, vagy kap egy teljesen semleges választ, hogy további jó ismerkedést. Esetleg félre rakom hogy majd válaszolok rá ha lehiggadtam (ott el szokott maradni a válasz).

Szerintem is a legfőbb ok, hogy sokaknak kínos elutasítani, mert sokszor nem kerül pont a végére, hanem jönnek a kérdések, visszaszólások és mégkínosabb kifejteni, hogy pl nem érezlek egy szintén magamhoz, vagy nem tetszik a külsőd, bármi. Ha engem visszautasítanak, nem szeretek házhoz menni a pofonért, hanem röviden elfogadom és elköszönök. Ez nem mindenkinek megy és ezért inkább sokan szó nélkül lelépnek.

Igen, ez emberi jellemvonás, bárhol, bármilyen online felületen előfordul. Különösebb következmények nélkül lehet feltünni, eltünni, hazudozni, szépeket ígérni. Egyszer valaki mondta, hogy a személyes találkozás előtt senkit sem szabad még komolyan venni.

Szerintem rá esett egy meteor vagy inkább egy műhold. Egyébként ez a szó nélküli felszívódás, legalább annyira visszatetsző mint maga a szótlanság. Beszélgetsz valakivel, értelmesen és egyszer csak csend. Nyugalom! Mindig van lejjebb!

Egyszerűen csak nem akar megbántani. Valami olyat írtál valamikor, ami miatt a válasz nem lett. Jobb eltűnni, mint sérülést okozni, ami a maradással elkerülhetetlen.

Itt (is) mindenki rettentő öntudatos. Nem mondod meg neki az okot, mert nincs értelme. Nincs értelme valakit abba az irányba formálni ahol te vagy, mert lejátszott játszma és lehet másnak más igénye lenne.
Csomagolni pedig nem lehet mindent. Szépen.

Pl.: nem jön be a farkad, egyértelműen nem akarsz tőle semmit de nem mondod meg neki, nehogy besérüljön. Hallottam már nem egy esetről, hogy valaki évekig nem tudta használni rendesen mert elfogyott az önbizalma.
(Rengetegen kéretlenül küldözgetik a farkukat vagy épp a profilképen látni)

Vagy: teljesen máshol van az egzisztencia és ha meg akarsz jelenni vele bárhol, fel kell húzd a magad szintjére és elvinni vásárolni. Vagy épp te nem teheted meg azt, ami neki van. Ez kínos. Valószínű mindkét félnek.

Engem most tiltott le a mai beszélgető partnerem. Leírta, hogy mikor tudunk találkozni, feltett egy kérdést, de mire leírtam a válaszomat, már tiltva lettem. Mit csináljon az ember. Egy jó alvás, aztán megyünk tovább. Attól nem alszik rosszabbul, ha ezen pörgeted az agyadat. Biztos megszállta a szentlélek, összepakolt és elindult megtalálni önmagát az El Caminon. Kitartást Álmodozó!

Én kinyaltam egy dominát (flörtben), másnapra törölte magát, tényleg. A viccet félretéve ez nem pixie függő más felületeken is ez van, ilyen a világ, virágzik a hulladékipar...:-/

Szerintem különösen nem méltó egy domináns karakterhez szó nélkül eltűnni.

Nem veszem magamra, csak próbálom megérteni az emberi gondolkodást ilyen téren, hogy ez miért jó, miért nem lehet egyenesnek lenni a másikkal... Igen olyan is volt, hogy be sem lépett többé. Vagy törölte a profilját mikor már megbeszéltétek a találkozót... Ki érti ezt.

Ez itt sajnos eléggé elterjedt szokás. Biztos talált érdekesebb, izgalmasabb, ígéretesebbnek tűnő valakit.
Aztán némelyikük visszakullog, ha falakba ütközött.
Ne vedd a szívedre, ott van másik 5-10-20, akármennyi férfi, akik másoktól ghostingoltak éppen Hozzád.:)
Jó, nem mindenki olyan, akadnak itt egyenes férfiak is.
Számomra az igazán meglepő az, amikor be sem lépnek többet, nyomtalanul eltűnnek.