Én és a tükör

Ha egy valami, amit megbántam az életemben azaz mikor vártam valakire, valamire, amiből aztán soha nem lett semmi. Bánom hogy ezt a várakozásban eltöltött idő, nem rólam szólt. Kedvenc klasszikusom Krúdy Gyulától: „Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki soha sem vág ostorral sem lelkükbe, sem az arcukba.”

Most délelőtt sok időt töltöttem el gardróbom átnézésével, rendszerezésével, millió szexi harisnya, gyöngyös, csillámos, csipkés melltartók, bodyk, csábító eszközök tömkelege kihasználatlanul árván, mert gazdájuk ott hagyta őket, majd’ jó lesz egyszer valamikor. Szóval ha legközelebb valakire várnom kell, becsukom az ajtót magam mögött, beállok a tükör elé, kifestem a szemeimet, felveszem azt a harisnyát, kirúzsozom a számat, de ami a legfontosabb: eljött az idő, megbocsájtani magamnak, és újra kezdeni, bár tényleg nem egyszerű, és előre elnézést azoktól akik várni fognak rám, egyszer csak beérek…