Balatoni nyár

Amikor valaki megkérdezi mire gondolok mostanában sokat, az az elmúlt szép nyaraim nosztalgikus emlékképei jutnak eszembe. Mikor munka után jött értem autóval, mikor készülödtem és nem tudtam hogy piros vagy fekete egyberuhába legyek ami kiemelte feszes alakom, ezért megkérdeztem a másik fiú haveromat,aki ugyanúgy odavolt értem, mibe legyek akkor,és vártam az Egyetlent, azzal a kis édes borzongással ahogyan izgulsz a találkozók előtt, mert nem tudod hogy alakul, mi lesz… Balatonalmádiban vagyunk, majd Füred és Tihany, csak élvezem a pillanatot… Az elmúlt évben ezeket az örömöket nem megfelelő partnerek elvették tőlem. S nem hibáztathatok senkit érte, de mégis jó hogy idáig eljutottam, hogy ezt felismerjem, újra élni akarok. Szeretnék tetszeni csak úgy, szeretnék elmélyülni valaki szemébe, szeretném csak élvezi a pillanatot, s nem rohanni sehova, pláne versenyt az idővel. A kapcsolódások minősége mindenképpen függ a másik ember lelkiállapotától. Emlékszem a balatoni naplementékre, a nagy sétàkra, a finom ízekre, a hosszú barna hajam összekócolodására, a nagy nevetésekre, és most is emlékeztetem magam arra, most is valaki vár. Engem vár.