Blog - Akarat

Hé fiúk!
A lenéző és megalázó írások sorát látom itt rólatok. De a valóság más mint amit a magukat istennőnek gondólók írnak rólatok. Akik semmit nem tettek hozzá az életetek jobbá tételéhez, mégis mindig követeléseik és törvényeik vannak. Mindent megkapni munka nélkül... ez a valóság a megközelíthetetlenség képmutatása mögött. Nem régóta regisztráltam itt és meg kell, hogy mondjam, a rám írt domináns, alárendelt, minden oldalon játszó, transzvesztita, leszbikus...és még mi mindenki. Hát...

Mindent elrontani, vagy csak határokat átlépni?
Hogy hol romlanak el a dolgok azt szinte soha nem lehet egyértelműen megállapítani. Csak a magam esetéből tudok példát mondani és ez a "mea culpa" életérzés az ember lelki ismeretében évről évre jobban kiabál amíg le nem rendezi magának az ember lánya. Mindig van egy pont ahol észrevétlenül gurulni kezd a lejtőn egy kavics az megmozdít más köveket ami megint más köveket amik akár nagyobbak is és a lejtő alján egész falvakat tesz a földel egyenlővé a katasztrófa. Senki nem akar ekkora bajt...

Dehogyisnem
Keresem. Nem érdekel, hogy kié, nem érdekel, hogy valakié. Keresem mert fontos. Elvágott szálak mögötte, elhagyott szív őbenne. Becsaptam és elhagyott, de megbántam, hát itt vagyok. Nekem ő az ágybetétem. Boldogsága fontos. Kérlek keress meg.