In memoriam törölt felhasználó

Blogs » Blog - Agatha » In memoriam törölt felhasználó
07. 29. 22:21 | Appeared: 531x

Amikor ez a misztikus mozaikszó (BDSM) része lett az életemnek, úgy éreztem, végre megérkeztem. Ebben sokat segített ez az oldal és én optimistán álmodtam egy olyan Pixie-falvát, ami közösséget teremt, ahol biztonságban vagyok és megtalálhatom a hozzám hasonlókat. Sikerült jó tapasztalatokat szerezni és értékes embereket megismerni amelyek száma sajnos fogytán, mert emigrálnak az oldalról. Nem akarom elkezdeni a régi szép idők című történetet… pedig van benne valami. A múlton károgni nem érdemes, a jelent vizsgáljuk meg, hogy változtathassunk a jövőn. Jó közösséget teremteni nehéz dió, főleg ha korlátozva vagyunk szabadságainkban, lásd Pride. És úgy érzem, akik szervezők, tele jó ötletekkel, úsznak az árral szemben.


De térjünk vissza ide:

A nők panaszkodnak a rengeteg sablon üzenetre, amelyek telespam-elik a postaládájukat. A férfiak pedig feladják, mert nem kapnak választ az üzeneteikre. Domináns nőként én is rengeteg idétlen üzenetet kaptam. De! Azok a nagyszerű férfiak, akiket itt megismerhettem, és akik miatt azt mondhatom, hogy megéri, ők biztosan elolvasták a profilom, mielőtt írtak. Ők viszont gyakran mesélték nekem, hogy átgondolt és jól megfogalmazott üzeneteik 80%-ára semmilyen választ sem kapnak.

Tulajdonképpen ez lehetne számomra teljesen közömbös.

Nekem már vannak jó élményeim, már kivettem ebből a platformról, amit akartam. Domináns nőként nem volt nehéz. Akkor miért is ez a blog?


Azért, mert még az én Pixie-élményem is attól függ, hogy itt regisztrálva vannak-e vonzó, figyelmes, intelligens férfiak. És tudjátok mi a helyzet? Hogy ezek a vonzó, figyelmes, intelligens férfiak nagyon hamar leiratkoznak, amint észreveszik, hogy az üzeneteikre nem jön válasz. Ki olyan hülye (már bocsánat néhány idealista és birkatürelmű kivételével) aki ezek után marasztalható? És mi történik akkor, ha itt már nincsenek ilyen férfiak? … Akkor itt már csak szemét lesz, és a nők is lelépnek. Legalábbis azok, akik hobbiból űzik az ipart. Véget ér Pixie-falva vagyis annak a régi szép ideje, a közösség, ami talán el sem kezdődhetett mert folyton szélmalomharc folyik és az én élményem is véget ér (de ez már magán probléma).


Kedves Férfiak:

Kérlek, először olvassátok el annak a profilját, akinek írni szeretnétek. Akik sokat dolgoznak a profiljukon, azt meg kell becsülni! Ráadásul lehet, hogy találtok benne valamit, ami miatt már nem is lesz érdekes számotokra az illető – ekkor megspóroltok magatoknak egy csomó energiát. (Pl „nem keresek”. Ha úgyis akar valamit tőled, majd rád ír.) És higgyétek el: mi, nők IMÁDJUK, ha észrevesszük, hogy valaki tényleg foglalkozott a profilunkkal (ha csak egy kicsit is). És látjuk, ha valaki ezt nem tette meg.

Ne csak magatokra koncentráljatok az első üzenetben, hagyjátok a hosszas önleírásokat, a kívánságlistákat, inkább tegyetek fel kérdéseket, írjatok személyesen, és kérlek, felejtsétek el a sablonos szövegeket…

Egy rövid reminder oké, ha pár napig nem kaptok választ. Egy „Miért nem válaszolsz?” fél óra után viszont elég idegesítő.

És még egy gondolat: Meglepő módon sok nő nem kíváncsi rá elsőre, mi rejtőzik a nadrágotokban.

A legfontosabb viszont: ne adjátok fel túl hamar! Igen, ez itt mindig nehéz terep lesz nektek – de a fáradozás nem hiábavaló. Maradjatok kitartóak, és ne essetek vissza az unalmas „Hogy vagy?” típusú üzenetekhez, csak mert azt hiszitek, úgysem ír vissza senki. Arra tényleg senki sem válaszol. És érdemes élni a munch-ok adta lehetőségekkel.


Kedves Nők:

Igen, mi is tehetünk azért, hogy jobb legyen a Pixie-élményünk!

A legtöbbünk szépen szólva nem szenved az üzenetek hiányától. Sokunknak még egyetlen fotó nélkül is folyamatosan írnak. És sokan szeretnék egyszerűen csak lecsökkenteni az áradatot… Ha viszont valóban kereső vagy, TEDD MEG TE az első lépést! Írj rá a pasikra, akik tetszenek! Vagy csak küldj egy lájkot. Legrosszabb esetben nem kapsz választ vagy elutasításban lesz részed – de ezt a legtöbben meg sem fogjuk tapasztalni… Ha pedig olyan üzenetet kapsz, amin érezhető, hogy az illető tényleg gondolkodott, kérlek, legalább nyomd meg az „elutasító üzenet” gombot! Semmi sem frusztrálóbb, mint a teljes visszajelzés hiánya. Bár az a férfi, aki sablonüzikkel bombáz, meg is érdemelné.

Ha látod, hogy valaki tényleg energiát fektetett abba, hogy írjon, de nem érdekel, akkor szánj rá egy percet, és írj neki egy kedves visszautasítást. Lehet, hogy a férfi neked nem jön be, de a következőnek talán igen, és csak akkor fogja felkeresni, ha érzi, hogy van értelme próbálkoznia. Ha tehát nem is magáért a férfiért, tedd meg ezt az egész közösségért vagy ha már az csonka, akkor a nőtársaidért. Milyen jó lenne egyszer mást is hallani, mint azt, hogy „Itt úgysem válaszol senki!”


És mielőtt valaki félreértené: igen, én sem válaszoltam mindig és mindenkinek, főleg nem azonnal. De igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, még úgy is, hogy nem keresek. És ha ezt mindannyian így tennénk mármint hogy reagálunk, sokkal jobb lenne mindannyiunknak itt. Akkor talán egyre többen szerezhetnének nagyszerű élményeket, függetlenül attól, hogy azok erotikus természetűek, vagy egy buliban, randin, összejövetelen történnek. Végső soron a Pixie csak egy platform, a közösség MI magunk kellene, hogy legyünk.


És itt be is fejezem a prédikálást, késő van.


Comments (16)


Hibernated
#474673 | 07. 31. 12:00
Legtöbben azért iratkoznak le szerintem hamar, mert gyárilag nagyon kevés nő van fennt az oldalon (az utóbbi években meg főleg). Ergó nagyon hamar kimerül az a kör, aki ismerkedés céljából szóba jöhetne. Az ilyen "csak olvasgatni vagyok itt", meg "pro vagyok" szóval fizess, - de amúgy se stúdióm, se eszközeim, se semmit nem tudok kínálni - tehát az ilyen felhozatal úgyszintén nem növeli az itteni heteró férfiak kedvét. De hát ez van.
#474667 | 07. 31. 08:55
Minden szóval egyetértek, és még tovább kiegészíteném.
Én azon nők közé tartozom, akik csak a leggyatrább vagy fenyegetést rejtő levelekre nem válaszolnak, mindenki mást igyekszem megtisztelni egy válasszal. Itt is, és régen standard társkeresőn is.

Amikor nőtársaimmal beszélgettem erről, ők gyakran vállalták fel előttem, hogy ők biztony gyakran nem válaszolnak. Kérdésemre legtöbben azt az okot nevezték meg, hogy ha válaszolnak, akkor arra *sok férfi visszaír valami otrombát*. És sajnos ezt én is gyakran tapasztaltam.

Az a férfi, aki már annak örül, hogy egy hús-vér nő fogalmazott neki egy elutasítást, gyakran azt érzi, hogy akkor ez egy nő, akit lehet fűzni. Kedves magatokat *tukmáló* ebbe a kategóriába tartozó férfiak, részben ti vagytok az okai annak, hogy egy nő inkább lapít.

A másik oka annak, amikor egy nő nem válaszol, gyakran a félelem. Sajnos van egy olyan jelenség, hogy *férfit visszautasítani veszélyes*. Bármilyen kedvesen is történik, sok férfi a megsértett önérzetét gyakran úgy próbálja helyreállítani, hogy visszatámadva mindennek elszidja a nőt. Ez még levélben is nagyon ijesztő, személyes ismerkedéskor pedig még inkább. Azok a férfiak, akik ebbe a kategóriába tartoznak, véleményem szerint a legnagyobb részben tehetnek arról, hogy sok nő nem mer válaszolni.

Szintén fontos szempont, hogy sokfélék vagyunk, még ezen a területen is eltérőek a férfiak igényei. Nekem olyan szinte felfoghatatlan élményben is volt részem, hogy kedves elutasítást írtam,
és visszajött rá egy lebaszó levél, hogy miért válaszolok, ilyenkor elég, sőt *tapintatosabb lett volna, ha nem írok vissza*. (???) Elegáns taktika lehet egy első levél végébe írni egy mini használati utasítást magadhoz arról, hogy hogyan kezeled az elutasítást. Pl.: ígérem, jól fogadom az elutasítást, de a bizonytalan várakozás kellemetlen. Hálás lennék a válaszodért, akkor is, ha elutasítás. Vagy: Amennyiben a levelem számodra értéktelen, azt kérem, hogy ne válaszolj.

Az a férfi, aki nem érti, hogy a nőnek miért nem esett őrá választása, és elkezd az elutasítás után bunkó módon *magyarázatot követelni*, szintén felelős a nők nem-válaszolásáért. Ha nagyon érdekel, kedvesen tedd fel a kérdést, de ne baszogatva, de készülj fel rá, hogy sok emberben nincs meg az erő az ilyen válaszra. Én mondjuk pont az a kategória vagyok, hogy mivel én szeretek érteni dolgokat, ezért a másikat is megtisztelem azzal, hogy megértheti az elutasítás okait, főleg ha kéri.

A téma redkívül komplex, ezért nagyon örülök, hogy Agatha kezdeményezte, hogy beszélgessünk róla.
#474665 | 07. 31. 01:08
Ezerszer szóba kerül ez a téma, és ezt mégsem volt unalmas olvasni. Nagy gratula hozzá, szépen kitértél mindenre.

A felszínesség a társkeresésben és a kapcsolatokban is tényleg régóta érezhető, viszont naivan nagyon remélem, hogy ahogy magamban is észreveszem az ismerkedési kedv, közlési kényszer, vágyak, jelenléti igény folyamatos hullámzását, úgy Pixiefalva lakóinak is állandóan változik a kedve és a minősége, ezáltal a közösség is mindig más képet mutat.
Szóval remélhetőleg sosem múlik ki innen az értékes értelem, csak más-más időszakait éli.

A változás állandó... :-)
#474662 | 07. 30. 23:13
Annyira komplex ez az összefoglalás, esetleg csak tippként egy apróságot hozzátennék. Próbáljuk meg elképzelni magunkat a másik helyzetébe. Pl Ti, férfiak, mit szólnátok hozzá, ha egy nő első üzenetében, vagy akár a profilképén az arcotokba tolná a punciját, vagy ánuszát és az üzenete tartalma semmi összhangot nem mutatna azzal, hogy olvasta és megértette volna a bemutatkozásodat? Mindemellett van a listádon még 20-30 olvasatban üzenet és VIP tagság hiányában napi 2 üzi a kvótád. Esetleg még néhány barátodtól megtudod, hogy ugyanazt megkapták, szóról-szóra, amit Te. Mennyire vennéd komolyan, mennyire tartanád értékesnek, válaszra méltónak?
És Ti (Mi), nők, ha figyelmesen elolvasnátok az érdekesnek tartott férfi profilját, majd egy értelmes, személyreszabott üzenetet küldenétek és válaszra sem méltatnának, mindez sorra, egymás után megesne 20-30 , vagy mégtöbb esetben, milyen érzés lenne?
Van, hogy csak azzal foglalkozunk, nekünk mi a jó, a kényelmes és elfeledkezünk arról, hogy a másik profil mögött is egy ember van, vágyakkal, érzésekkel, reményekkel
#474645 | 07. 30. 16:18
Ez az írás nem egyszerűen a Pixie-ről szól….
Talán arról, hogy az emberi kapcsolódás, a tisztelet, és az intelligens figyelem még mindig érték..

Talán egy nap ez az írás csak egy emlék lesz.
Emlék amit lassan mindenki elfelejt mint a kapcsolódást a tiszteletet.

Talán .. ez a legjobb a sorokat olvasva , hogy mindig ott a Hacsak!
#474644 | 07. 30. 10:02
Teljesen egyetértek !
Sajnos nemcsak ezen az oldalon, de az egész világon tapasztalható minden téren az elbutulás és az emberi kapcsolatok minőségének romlása. Különösképp érvényes ez a személyes talákozásokra, rendezvényekre. Egyre kevesebb a személyes találkozás és a lehetőség is erre. Szeretünk mindent ágyból intézni ...
Az internet világa közelebb hozza a messze élőket (hisz mi is így tudunk néha beszélgetni) és szétválasztja a közelben lévőket. Ez ilyen. Sokan nem akarják, vagy nem merik magukat felvállalni társaságban és ennek bizony meg is van az eredménye.
Nekem se sok sikerem volt itt az oldalon, de akivel randiztam, azzal is egy munchon találkoztunk (azóta is kedveljük egymást, még ha nem is vagyunk együtt) és a páromat is személyes találkozás alkalmával ismertem meg, nem levelezés útján. Én viszonylag könnyen csatlakozok egy társasághoz és valahogy mindig meg tudom találni a jó embereket. Ilyen szempontból szerencsés vagyok. Itt is találkoztam már remek emberekkel, nőkkel és férfiakkal egyaránt. Többeket a barátomnak is nevezhetek, úgy érzem. Aki megunta a levéldömpinget és azt,hogy nem foglalkoznak vele, azoknak még ez lehet az esély. Mert amíg vannak emberek, akik szerveznek eseményeket, ahol összejöhetünk, addig van remény ! 🙂
#474641 | 07. 30. 08:39
Nagyon egyetértek a blog gondolataival, de egy apróságra azért felhívnám a figyelmet, és nagyon remélem, hogy senki nem veszi bántásként.

Nem mindenki, aki távozik csalódottságból teszi. Aki komoly célokkal érkezik, megfelelő értékeket képvisel, és tud jól kommunikálni, az könnyebben tud magának partnert keresni. Vannak ilyen "happy exit"-ek is.

Szerintem a BDSMben sokkal nehezebb partnert találni, mint egy vanilla kapcsolatban, hiszen olyan sok mindennek kell stimmelnie. Épp ezért, ha valaki nem túl sikeres ebben, az nem feltétlenül az ő hibája, ez egy nehéz terep.

De nem mindenkinek egyformán nehéz. Tapasztalatom és beszélgetéseim alapján férfiaknak jóval nehezebb, szubmisszíveknek szintén, és a switchek sincsenek könnyű helyzetben, különösen monogám szituációban. Kevés aszexuális beszélgetőpartnerem volt, de talán nekik a legnehezebb...

Röviden: nem minden törölt felhasználó temetés, van amelyik esküvő.

Hja, és gyakran az eltemetettek is feltámadnak más néven.
#474640 | 07. 30. 07:41
Köszönöm, hogy leírtad mindezt. Olvasva a soraidat, azt éreztem: végre valaki nemcsak morgolódik, hanem gondolkodik. Nemcsak lemond, hanem próbál még tenni valamit és ez ritka. Főleg itt.

Domináns nőként ismerősek a leírt helyzetek: az üzenetdömping, az értelmetlen szófosások, a „mi rejtőzik a nadrágomban”-típusú nyitások, amikre nehéz reagálni másképp, mint egy delete gombbal. De közben ott vannak azok is igen, ők is akik figyelmesek, olvasnak, gondolkodnak, kérdeznek. Ők azok, akik miatt még mindig érdemes visszanézni ide. És akiknek a távozása nemcsak a nők vesztesége hanem a közösségé is.

Ami különösen tetszett, az a bátorságod, hogy nem csak másokat szembesítesz, hanem önmagadat is. Ez dominaként talán a legnagyobb hatalom amikor nem kivetítesz, hanem felelősséget vállalsz, és mersz tükröt tartani a saját oldalad felé is. Ezt túl kevesen merik megtenni ebben a közegben, ahol gyakran inkább szerepek mögé bújnak, mint valódi jelenlétbe.

Engem is sokszor csábít az a gondolat, hogy már minek írnék, vagy válaszolnék, ha egyszer „úgysem éri meg”. De ez a hozzáállás pontosan az, ami megmérgezi a maradék esélyt is. Ezért jó, hogy írtál. Emlékeztet arra, hogy még akkor is, ha nem keresünk, a puszta jelenlétünk dominaként, nőként, emberként formálhatja a teret. Akkor is, ha csak egy válasszal. Egy elutasítással. Egy lájkkal. Egy értő mondattal.

Ha csak néhány ember is átgondolja ennek a bejegyzésnek a tartalmát, akkor már nem hiába írtad meg. És ha maradunk páran, akik nem süllyedünk bele a közönybe, akkor talán Pixie-falva mégsem fullad szemétbe.

Én itt vagyok. Még.
És amíg vagyok, addig teszek is érte.
#474638 | 07. 30. 07:26
Nagyon szupi blog, ha lehetne itt ilyet, ezt kellene kitűzni a blogfal tetejére, hogy mindig első helyen szerepeljen! 👏👏👏

Az a legjobb benne, hogy nem vallom be mennyi év pixi után is magaménak tudom érezni, ahogy egy ma regisztrált is. Nem vagyok a kezdeményezés nagyasszonya, be kell vallanom, egyáltalán nem tudok kezdeményezni. Nem megy. A legtöbb amit tehetek, hogy nyomok egy tetsziket. Aztán jön az izgalom, hogy észreveszi e, értékeli e, leesik e neki, hogy azért tettem, mert szeretném, ha megjelenne az a pici piros szám a boríték mellett, és ő lenne a feladó? Sokszor csalódtam már, de akkor én el is engedem. Eddig ér a kezem. Na de most, ha valaki látni fogja, hogy Marilyn lájkolta, akkor majd jól ír nekem egy levelet 😄 Köszi! 😄
#474637 | 07. 30. 06:47
A nőkhöz szóló tanácsoknál : "Vagy csak küldj egy lájkot."
Van olyan aki belájkolt, később írtam neki, megnézte még egyszer a profilomat, a levelet meg azóta se nyitotta meg :D

Szóval...fura hely ez:/
#474636 | 07. 30. 06:39
Igen, ezt egyszerűen is fel lehet fogni. Ha valaki nem kap választ, akkor őt nem találták eléggé érdekesnek és kész.
#474635 | 07. 30. 06:36
Szuper Like 😘
Ennyi jótanács mindkét oldalnak ritkán van megírva
Érthetó ,motíváló 😘
Akár domináns ,akár sub (a köztesek is ) akár nő ,akár férfi.

Ha nincs válasz,az is válasz ..
De olyankor csak arra gondolok..
Nem tudja ,mit veszített 🤣

De a sok "miért nem válaszol" mögött,a sok "rinya blog" után ..
Feltehetnék maguknak a kérdést..
Miért akarom ennyire Görcsösen??
Ebből fakad türelmetlenség..

Régen volt partnerrel ,feszíti a vágy?
Türelem ,figyelem..kitartás..
Meglesz amit szeretne..
#474634 | 07. 30. 06:34
Szerintem nem kellene az egyik végletből a másikba esni.
#474633 | 07. 30. 04:58
Köszönöm. Új tagként egyetértek, sajnos az első néhány próbálkozás miattam fúlt kudarcba, sajnos olyan jól esett s válasz és az első néhány levél, hogy elragadtattam magam és nem a lépcsőn akartam menni, hanem liftre pattantam és az 50-ik emeleten szálltam ki. Már nem írok senkinek ülök mint a pók a sarokban és várom hogy valaki érdekesnek találjon.
#474631 | 07. 30. 03:02
Minden szavaddal egyetértek! Azt gondolom, hogy mindenre van megoldás és ha már regisztrált ide valaki, akkor vegye emberszámba a másikat. Pl ha egy nő, aki nem VIP tag és a napi két kvótájával, ha akarna sem tudna minden üzenetre válaszolni, akkor odaírhatná a bemutatkozójába, hogy "köszönöm, ha felkeltettem az érdeklődésedet és ha ez kölcsönös, akkor válaszolni is fogok." Vagy valami hasonlót. Mert nem lehet elvárni mindenkitől, hogy új regisztráltként rögtön vegyen VIP tagságot.
A férfiak meg tényleg próbáljanak meg tisztelettel közeledni és szokjanak már le a pucér profilképekről! Ez kicsit olyan nekem, mintha elkezdenék nézni egy krimit és rögtön ki is írnák, hogy a férj a gyilkos. Mennyivel másabb lépésről-lépésre felfedezni valamit/valakit!
#474630 | 07. 30. 00:42
Tökéletesen leírtál mindent, fogadd hatalmas gratulációmat érte. Én mióta itt vagyok nem is írtam senkire a fentiek miatt. Inkább csak blogokat olvasok, mert azok sok esetben érdekfeszítőek. Mint például az ilyenek.






 
We use cookies to provide security and user-friendly features when you visit our website as well as to collect statistical data. More information: Privacy Policy