Igen Igen Igen
Igent mondani sokkal fontosabb.
Bátor dolog.
Mindig csak a válogatás, a lécek.
Miért kell önmagunk ellenségének lenni?
A tökéletes nem létezik.
Mindenki maga teszi azzá.
Megismeréssel, alkalmazkodással, szeretettel.
Ráfordított energiával és idővel.
Érdemes kilépni a traumák fogságából, nyitni a világra, az emberekre.
Az élet rövid.
Van hogy a “rossz” döntés a “jó”
A félelem szétszed mindent.
A félelem a csalódástól, a boldogságtól.
Mihez is kezdene vele aki nem ismeri?
A “nyers” alapanyag izgalmasabb mint a “kész termék”
A bdsm nem a bántalmazásról szól.
De nem is az alárendelődésről.
Végtelen kiteljesedés végtelen magasságokkal és mélységekkel.
Erre “nem” et mondani?
Ennyi lenne az élet?
Tökéletességre optimalizált döntések sorozata?
Szintetikus szex?
Blogok sorozata a NEM ről?
És Élni KI MER?
És IGEN -t mondani?
Comments (3)
Viszont határozottan vitatkozom veled:
- Kellenek lécek, hogy biztonságos játszótársat/kapcsolatot találj.
- Nagyon fontos kilépni a traumák fogságából, de ezt nem ingerelárasztással és azonnal beleugrással tesszük meg. (Mondja ezt az, aki hónapok óta forró viaszt akar érezni a testén úgy, hogy tegnap is közel bepánikolt amikor egy ilyen játék szembejött vele a buliban)
- Van, hogy a rossz döntés a jó. Én is gyakran tapasztalok mostanában ilyeneket. De olyan még több van, amikor a rossz döntés valamilyen sebet ejt. Biztosan én vagyok az érzékeny, ezt nem tagadom, sőt! De sokkal jobb szépen lassan haladni és mindig csak az éppen aktuális határig menni. Nem kell feleslegesen kockáztatni.
- Merek élni. Mostanában pedig ez halmozottan igaz. És szerintem az élni merésnek nem csak a beleegyezés az ismertető jegye. A határhúzás pontosan ugyanannyira az.