Blog - _FOX_

Filter to this month: 2025. 10.

Ez lesz az utolsó…
Valami megváltozott… érzem. A hűvös éjszaka, a levegő illata, a szél ereje valami különös érzést hordoz magában. Közeleg… érzem. Az ösztöneim rezzenésre sarkalnak. Nem tudom, mi jön… de azt tudom: engem akar. A merengésem, a gondolatsorom végén ott van Ő — az öreg barátom, a Vihar, aki én vagyok. Minden, ami vagyok, most fellázadt ellenem. Le akar vadászni engem, a Rókát. Hát jöjjön csak… Készen állok. Ez lesz az utolsó... Az utolsó lenyomat. Az...

Fénybe
Ez a kibaszott élet. Minden. Kibaszottul. Utál engem. Vagy talán… én utálok mindent. Nem érdekel, ki vagy. Nem érdekel semmi. Kurvára semmi. Talán ez az egyetlen igazság, ami még maradt — hogy semminek sincs értelme, és senki sem érti igazán. Adsz. Próbálsz. Égsz. Aztán a világ kiköp. Kibaszottul kiköp, mintha soha nem is léteztél volna. Szóval ja… ez a kibaszott élet. Utálom magam. Utálom a kibaszott életem. Utálok… mindet. Sötét van....

Sötétségbe
Lebegés. Egy kibaszott lüktetés. Egy repedés a kibaszott sötétben. Sötét. Semmit sem lehet látni. Semmit sem lehet hallani. Semmit sem lehet érezni. Hol a faszban vagyok? Nincs kibaszott szívverés. Nincs kibaszott levegő. Valami megváltozott. Minden. A fény eltűnt. Csak a kibaszott sötét maradt. Mintha már nem is léteznék. Mi ez az egész? Egy lüktetés belül — mintha valami próbálna áttörni a falakon. Megérint… Az érzés visszatér. A fény…...

Remény
A sötét mindig gyorsabban érkezik, mint a fény. Előbb körbeölel, elnémít, majd azt súgja: ez a vég. De a szem nem hisz neki. A szem keres, mert tudja: a rés soha nem tűnik el. Remény az, amikor nem a törést látod, hanem azt, ahogy a fény átcsorog rajta. Amikor a seb nem szégyen, hanem kapu. Amikor az árnyék nem börtön, hanem csak a fény előjátéka. Ez a szem látja, hogy a holnap soha nem üres. Minden hajnalban ott remeg a bizonyíték: hogy a világ, bármilyen kegyetlen, újra és újra...