Blog - _FOX_

Filter to this month: 2025. 07.

A Róka merengése – egy blog a Semmibe
Fekszem a kád vizében. A melege véd, a csendben szinte tisztán hallom önmagam. Az éjszaka fénye az ablakon át úgy szűrődik be, mintha nappal lenne. A testem pihen, de a gondolatok… Szabad vagyok? Vagy legalábbis azt hiszem… Mégis… valami hiányzik. Álmodom? A préda? Érzéki volt a mozdulata. Csábított. Talán féltem. Talán csak nem mertem. Nem üldöztem. Már nem. Régen azt hittem, mindent kergetnem kell. Most már csak figyelek. Nem kell mindig harapni.. néha elég, ha megérzed az illatát...

Üvöltés – A Hold fénye
Veszett vagyok… Nem a tested utáni vágy. Nem az arcod bűvölete. A szavaid… a soraidba rejtett perverz lüktetés. A gondolataid… a mocskos kis rezdüléseid miatt. Mert te tudod, hogy mit írsz. Azt is tudod, mit teszel… Olyan vagy, mint egy vérző préda a fák között. Nem szaladsz. Nem is menekülsz. Csak ott állsz, ott nézel, hívogatóan, dacosan...Megőrjítesz  Talán tudod, hogy nézlek…. Nem érintettelek. Nem birtokoltalak. Olvastalak… a betük amik ópiumként ...

Álmodj szépeket – egy éjszaka gondolta
Fekszem. A testem fáradt, de a szemem csak résnyire csukódik. Nem pihenek, csak figyelek. Valami nyugtalan bennem. De nem a félelem. Nem a gond. Mocskos gondolatok suhannak át az agyamon. Nem ártatlan képek. Nem vágyakozás. Ez ösztön. Perverz, sötét, nyers kívánás. Nem akarom, hogy valaki engem elaltasson. Nem kell a simogatás. Hanem valakit, akit leteperhetek. Széttéphetek. Aki remeg alattam, miközben belenézek a szemébe… A vágy nem kínoz. Én vagyok a kínzó. Nem...

A tegnap
A Tegnap.. éjszakája nem kérdezett. Nem kopogott. Csak… benyitott. Ott voltam én a Róka. Nem mosolygok. Csak figyellek. A farkam már nem lobogott, már nem is kell… a szemeim már vetkőztetnek. És a Nyúl…? Az a kis remegő testű Nő? Ó, Ő nem volt ártatlan. Te csaltál Ide. Te hintetted el a vágy szagát a levegőbe. Te akartad, hogy elkapják. Nem volt menekülés. A falnak nyomott test. A tépett bugyi. A zihálás, amit a Róka nem csókkal csendesített el, hanem azzal, hogy...

A holnap
A holnap… mindig ott lappang a horizont mögött. Mint egy lehelet az erdő fái közt. Mint a mosolyod. Csendes, sejtelmes, megfoghatatlan… mégis végzetes. Én vagyok a Róka. Nem sietek. Tudom, hogy az igazi vadászat nem a hajszáról szól. Nem a karmokról. Nem a vér ízéről. Hanem a figyelemről. A kivárásról. Arról a pillanatról, amikor te már nem nézel vissza, mert pontosan tudod, hogy követlek. A tudat tetszik is neked. Te nem futsz. Nem próbálsz menekülni. Nem hisztizel. Nem...