Az utolsó..

Valami megváltozott… érzem.

A hűvös éjszaka, a levegő illata,

a szél ereje valami különös érzést hordoz magában.

Közeleg… érzem.

Az ösztöneim rezzenésre sarkalnak.

Nem tudom, mi jön…

de azt tudom: engem akar.

A merengésem, a gondolatsorom végén ott van Ő —

az öreg barátom, a Vihar,

aki én vagyok.

Minden, ami vagyok, most fellázadt ellenem.

Le akar vadászni engem, a Rókát.

Hát jöjjön csak…

Készen állok.

Ez lesz az utolsó...

Az utolsó lenyomat.

Az utolsó harcom.

Az utolsó írásom.

A két világ csatája,

ami bennem dúl hosszú évek óta,

véget ér.

Ha eltűnök, elbuktam —

de ezt a tollvonást még itt hagyom.

Nem lesz több.

Nem lesz több sor.

Csak emlék.

Aki olvassa és érti,

látni fog a sorok mögé.

Ott van, ha érdekel…

akkor is, ha nem.

Tanulj tőlem.

Tanulj a hibáimból.

Hisz ez még csak a kezdet...