A Róka pillantása

Felnyitotta a szemem.

Nem hirtelen, nem fájdalmasan — inkább úgy, mint amikor a hajnal megérinti a csukott pillákat.

Régen éreztem hasonlót… Préda.

De Ő… megzavart?

Feküdtem az éjszakában, hangtalanul, ahogy a csillagok elcsendesednek.

Odajött hozzám…

Először csak közelebb lépett, mintha bizonytalan lenne… majd lefeküdt mellém.

Nem szólt, nem kérdezett. Csak ott van velem.

Éreztem az illatát.

A levegő megtelt várakozással, valami ősi mozdulatlansággal.

Ránézek… és a gondolat, hogy széttépném, megrészegít.

A csábítás jól áll neki — de vajon, hogy állna a kezem a kis nyakán?

Én — a Róka — láttalak.