Fénybe

Ez a kibaszott élet.

Minden. Kibaszottul.

Utál engem.

Vagy talán…

én utálok mindent.

Nem érdekel, ki vagy.

Nem érdekel semmi.

Kurvára semmi.

Talán ez az egyetlen igazság,

ami még maradt —

hogy semminek sincs értelme,

és senki sem érti igazán.

Adsz.

Próbálsz.

Égsz.

Aztán a világ kiköp.

Kibaszottul kiköp,

mintha soha nem is léteztél volna.

Szóval ja…

ez a kibaszott élet.

Utálom magam.

Utálom a kibaszott életem.

Utálok…

mindet.

Sötét van.

Kurvára sötét.

Minden.

De valami…

változik.

Érzem.

Egy kezdet…

az enyém.

Látok.

Látom a fényt.

Látlak téged.

A sötétség…

már nem igaz.

Nem én vagyok.

Nem többé.

Elég volt.

Az igazság az —

a fényed…

megérint.

Te megérintesz.

És a szívem…

ver.

… újra.