Lebegés. Egy kibaszott lüktetés. Egy repedés a kibaszott sötétben.
Sötét.
Semmit sem lehet látni.
Semmit sem lehet hallani.
Semmit sem lehet érezni.
Hol a faszban vagyok?
Nincs kibaszott szívverés.
Nincs kibaszott levegő.
Valami megváltozott.
Minden.
A fény eltűnt.
Csak a kibaszott sötét maradt.
Mintha már nem is léteznék.
Mi ez az egész?
Egy lüktetés belül —
mintha valami próbálna áttörni a falakon.
Megérint…
Az érzés visszatér.
A fény… átveszi az irányítást.
A sötét széthasad.
Először csak hajszálnyi repedés,
mélyen bennem.
A fény beszivárog — hidegen, élesen,
kegyetlenül.
Felperzseli a maradék kibaszott árnyakat,
lerántja a csendet a bőrömről.
Szét vagyok baszva,
minden darabom külön lüktet.
A levegő újra megtölt.
A szív újra ver.
Nem tudom, ez most élet-e,
vagy a kibaszott halál vége.
Egyetlen suttogás marad:
Tépj ki engem…
… ments meg.
Comments (1)