A Róka és a Zsákmánya

Óh, igen… a Róka megérezte a vér szagát a levegőben. Már nem siet. Már nem zajos.

Lépései puhák, de a célja kristálytiszta.

A Róka nem egyszerű vadász. Érzi a préda illatát, hallja a szívritmusát…

és tudja, hogy a legszebb zsákmány az, aki nem akar menekülni, hanem várja.

Most indul hát, nesztelenül, magabiztosan. Nem kér engedélyt. Nem alkuszik.

Csak belép a nő világába, akinek a csendje egyszer már megremegtette a belsőjét.

Ez a préda… nem fél.

De még nem tudja, mi vár rá…

És amikor a Róka odaér… nem harap azonnal.

Előbb csak körbejárja, ujját végighúzza az ajkán…

és a fülébe súgja halkan:

„Tudod, hogy te hoztál ide. Most hallgass…

…de már alattam.”

Kivagyok én?

Én a Róka vagyok.