2. rész: A szemek nem hazudnak

Először csak nézlek.

Nem szólok. Még nem érek hozzád.

Csak nézlek.

Te próbálod tartani a tekinteted, mint aki erős.

Édes vagy.

Csak egy nyuszi, aki még nem tudja, hogy már rég belesétált a bozótba.

Tudod, miért szeretem a szemeket?

Mert nem tudnak hazudni.

A tested hazudhat. A hangod is. De a szemed… az mindig árulkodik.

Látom benne, amikor elgyengülsz.

Látom, amikor elkezdesz vágyni valamire, amit még meg sem mertél fogalmazni.

Látom, amikor remegsz, de nem akarod, hogy észrevegyem.

Rossz hír, kis nyuszi, én minden rezdülést látok.

A szemed elárul, mielőtt bármit is mondanál.

És én imádom, amikor már tudom, amit te még tagadsz magadnak is.

Olyankor kicsit közelebb lépek. Nem sokat. Csak annyit, hogy érezd,

nemcsak figyellek.

Már be is hatoltam az elmédbe.

A játék itt kezdődik.

A tekinteteddel könyörögsz, miközben a szád még keménykedik.

Ravasz vagy? Lehetsz. De én vagyok a Róka.

Aki mindig pontosan tudja, hogy mikor kell…

lecsapni.

Nézz rám legközelebb. És figyeld, hogy mikor nem nézek vissza.

Mert akkor vagy a legsebezhetőbb.

És én pontosan akkor harapok.