Blog - _FOX_

A Róka Paradoxona
Az eső vadul zúdul közénk, mégis ott táncol előttem, mintha a világ kizárólag neki létezne. A blúza teljesen rátapad a bőrére, kiemelve minden apró részletet. A szoknyája minden fordulatnál fellibben, néha épp annyira, hogy csak egy pillanatra megvillanjon alatta a csipkés bugyija. Mozdulatai egyszerre tudatosan csábítóak és ösztönösen természetesek, mintha minden rezdülésével azt üzenné: „Nézz engem. Csak engem.” Megvadít… ahogy játszik a testével, a mozdulatai szinte hipnotikusak,...

A Róka Szíve
Az otthon nem egy hely. Az otthon egy érzés. Nem a négy fal, nem a bútorok, nem a lakás illata, hanem amikor belenézek a szemedbe, és látom benne… Nincs több harc, nincs több megfelelés. Csak te és én, teljesen őszintén. A meleg, amit a tested ad, nem nyom el, nem fog vissza. Ez az erő, ami puhán tart a vihar közepén. Ez az érzés nem korlát, hanem tág tér, ahol végre lehetek az, aki vagyok. Ahogy belélegzem a bőröd illatát, tapintom a hajad puhaságát, hallom a lélegzeted halk...

Epilógus: A Róka nyoma benned marad
Most már nem kérdezek. Nem nézek vissza. Benned vagyok. Végleg. Nem csak a tested emlékszik rám, nem csak az élvezet vagy a fájdalom, amivel beléd martam. Hanem valami mélyebb dolog. Valami, ami felébredt benned. Amit nem ismertél, de mindig vártál. Én jöttem és kitéptem. Most már ott vagyok minden sóhajodban, minden egyedül töltött pillanatban, amikor érzed az ujjam érintését a bőrödön, a lábad közt lüktető vágyat és a lelked mélyén engem. Nem kell kimondanod. Nem...

5. rész: A Róka valódi arca
Eljátszottam a türelmet. A csendet. A körözést körülötted. Figyeltem, ahogy még próbálsz tartani magadból valamit. Egy kis önuralmat. Egy kis büszkeséget. De vége. Most megmutatom, mi vagyok valójában. Nem a róka. Nem a játékos. Nem a ravaszkodó árny. Hanem a Vadász. Aki végre elindul, nem titokban, nem csendben, hanem dübörögve. Feléd… Beléd… Nem figyelek már a neszekre. Nem rejtegetem a szándékom. Nem kérek engedélyt. Mert te már megadtad. Csendben, remegve, odaadva. Aki...

4. rész: A préda választja a vadászt
Azt hiszed, én találtalak meg. Hogy csak úgy rád vetettem magam a sötétből. Hogy csendben figyeltem, kiszagoltalak, és… vadásztam rád. Édesem… nem. Te hívtál. Minden mozdulatoddal. Azzal a finom kis feszüléssel a nyakadban, amikor megérezted, hogy valaki figyel. Azzal, ahogy tudattalanul is lelassítottál, mikor közelebb értem. Azzal a halk, apró sóhajjal, amit nem nekem szántál, de én hallottam. Ne játszd meg magad. Nem kell. Mert én nem a szavaidat figyelem. A...

3. rész: A test csak egy eszköz
Hányszor gondoltad már azt, hogy elég vagy, ha szép vagy? Hogy ha feszülsz, lehajolsz, vonulsz, akkor majd én… mit is? Majd könyörgök? Majd hízelegjek? Édesem… A tested? Egy eszköz. Egy bábu a sakktáblán. Jól jön, de nem az dönti el a játszmát. Mert engem nem a tested érdekel. Én a reakcióidra vadászom. A remegésedre, amikor végre nem vagy biztos magadban. A pillanatra, amikor már nem tartod az álcát. Amikor a kis maszkod lehullik, és előbújik alóla a valódi, édes pici...

2. rész: A szemek nem hazudnak
Először csak nézlek. Nem szólok. Még nem érek hozzád. Csak nézlek. Te próbálod tartani a tekinteted, mint aki erős. Édes vagy. Csak egy nyuszi, aki még nem tudja, hogy már rég belesétált a bozótba. Tudod, miért szeretem a szemeket? Mert nem tudnak hazudni. A tested hazudhat. A hangod is. De a szemed… az mindig árulkodik. Látom benne, amikor elgyengülsz. Látom, amikor elkezdesz vágyni valamire, amit még meg sem mertél fogalmazni. Látom, amikor remegsz, de nem akarod,...

1. rész: A csend ereje
Tanulj tőlem. Mielőtt futnál, hallgass. A róka nem ordít. Nem veri a mellét. A róka figyel. A csendben minden láthatóvá válik. A tested remegése. A pillantásod váltása. A sóhaj, amit lenyelsz. A legtöbben azt hiszik, hogy az erő a hangban van. A kiabálásban. A pórázban. De én más vagyok. Én tudom, hogy a csend irányít. Mikor nem szólok, de nézlek. Mikor nem érek hozzád, de már érzed, hogy jövök. Mikor nem kérdezek, de te már válaszolsz. A tested. A szemed. Az ösztöneid. A...