...ennek a bejegyzésnek nincs címe.

Mostanában olyan sok jó blogot olvastam... Ja, nem. Nem volt jó...

Egy írás nem szólhat mindenkinek, ahogy a komment sem, és nem mindenki érti meg, ha éppen hozzá beszélnek.

Láttam egy apróhirdetést... amolyan nulladik körös bemutatkozót. Mankó, vagy inkább használati útmutató lelkes levélíróknak. Téveszmék tisztázására tett kísérlet blog formájában.

Csak hogy én is adjak egy kis csámcsognivalót:

Attól, mert térdelsz, még nem vagy sub, és attól, mert hangos vagy, nem leszel dom... Az pornó, nem pedig BDSM.

Mégis miért jó a blogfal? Minek olvasom?

Olykor beleszaladok kifejezetten jó írásokba. Basszus, ez a nő, ez a csávó... olyat írt! Számomra ezek a pillanatok erősítik a közösségi szellemet. Az egyedi blogok, a saját élmények, a megélt helyzetek. Ami valódi, ami emberi. Ami törékeny, de ott van minden sorában: amit az írója lejegyzett, az csak az övé, és mégis megmutatta nekem. Megmutatta neked.

Szeretek feljárni ide. Igen, olvasni. Segít kikapcsolni.

Viszont kell a teljes egészhez az is, ami nem megszokott. A faszság. Vagyis kinek faszság? Nekem? Neked? Nem...

Hisz vagy nem neked szól, vagy nem érted: „ezt most miért, bazdmeg...?” Attól még ott van. Elolvasod, ha kell, hozzászólsz, lájkolod, vagy csak nyomsz egy X-et... de az az írás is ezt a közösséget táplálja.

Manapság?

Hiányzik az elfogadás, hiányzik az empátia. Hiányzik az az alapvető bizalom, hogy bazdmeg, nem vagyok egyedül. Hogy az a barom, aki mellett tegnap mentem el az utcán, ugyanitt van, ahol én... ezen az oldalon.

Keresi a társát, olvas, ír, szopatna a te kocsidban... Na bazdmeg, hála az égnek, nem vagyunk egyformák!

Talán ennek az esti, kósza gondolatszálnak tényleg csak annyi az értelme: légy elfogadóbb, légy bátor, tanulj mások hibáiból, és ne légy kretén. Éld az életed és mosolyogj. Hidd el, az a mosoly csak a tiéd.

Minden másra ott a Tiltás gomb...

, L

P.S.:

"szabadság, hogy olyannak lásd a világot, amilyen, és a szabadság, hogy ne engedd be a kreténséget a saját teredbe."