Blog - Pilar

Filter to this month: 2016. 07.

Szavakkal és nélkülük
Jó ideje naplót írok. Mert szeretek írni és mert olyan dolgokat írhatok, "beszélhetek" ki magamból amiket nem tudok elmondani másnak. De egy ideje megváltoztak a bejegyzéseim. Most egy másik ember szavait, mondatait jegyzem le. Azokat amik szebbé teszik a napjaim, amikre anélkül is mindig emlékezni fogok, hogy leírnám. Mondtok amiket mikor kimond talán nem is tudja, hogy mekkora jelentősséggel bír nekem. Mondatok amik másnak nem jelentenek semmit. Szavak, amelyek az ő hangsúlyával...

Enyém, tiéd....
-Fordulj meg! Fogd fel a hajad! Éreztem ahogy a tested hozzásimul a testemhez. Behunytam a szemem annyira vártam ezt a pillanatot. A nyakörv rásimult a nyakamra. A láncszemek végigperegnek a melleim közt, kéjes borzongás fut át rajtam. A tükörhöz vezettél. Tekintetünk találkozott. A tiéd vagyok. ××××××× Nevetve rád nézek a kávésbögre fölött. Nézel. Komolyan. -Gyönyörűek a szemeid. Még nem láttalak ilyennek. Ragyogsz. - Mert Te ragyogtatsz. A tiéd vagyok. ××××××× Nyakig...

A herceg aki a lova helyett a flörtjeivel rabolt subot :)
Azt mondtad írjak róla egy blogot. Ha más nem is, Te szereted az írásaim. Több mint fél éve küldted az első flörtöt. Szépen megfogalmazott, kedves üzenet. Megnéztelek, láttam nem dominánsnak vagy jelölve, elrohantam az oldaladról. Hogy is ne, nekem egy Dom kell. Ő ad majd meg nekem mindent amire vágyom. Aztán újra írtál és újra. Hol vigaszt kaptam egy szomorkodó blogomra, hol megnevettettél, hol csak kaptam egy gyönyörű bókot. Néha válaszoltam, néha nem. Mindig egy lázas ismerkedés...

A tükörben látott sziget
Félve nézek a tükörbe. Vajon kit találok? Annyit adtam önmagamból, oly sokat, félek egy fél én tekint csak vissza rám. Még becsukott szemem mögött látom, hogy az üresen maradt helyeket kitöltötte mindaz amit tőled kaptam. A még friss emlékek száguldanak bennem. A testem minden pontja érzékeny az együtt töltött hétvége után. A érzékeim kifacsarva, kimerülve omlanak bennem élvezettől mámoros kupaccá. A lelkem feltöltődve, dalolva repked kergült pillangó módjára. Már nem tartok a tükörben...

Leveled
Kedves....! Számolom vissza az órákat, aztán a perceket , aztán a másodperceket....mindjárt , mindjárt itt vagy! Most más lesz. Van időnk, rengeteg, este, éjszaka, másnap. Van lehetőség játszani, próbálgatni, határokat keresgélni. Sok sok órányi telefonbeszélgetés, többek közt a vágyakról és a első együttlét izzása csak jóval kecsegtet. Nem szeretsz előre tervezni én sem, mégis mennyi mennyi vágyunk felsoroltuk, mennyi ötlettel eljátszottunk gondolatban, hogy aztán most töredékét...

A csoda kapujában...
Köszönöm. Köszönöm, hogy olyan volt ez az első alkalom amilyennek szerettem volna. Kérni se kellett. Jött spontán. Nem volt itt semmi bdsm kérem szépen. Nem volt itt Uram nem volt itt Ribanc. Itt volt viszont az első érintések csodája, a féktelen izgalom, a sürgető vágy, az izzadtra gyötört testek, az egymás megismerése. Mégis minden egyes mozdulattal uraltál és én minden egyes mozdulatommal odaadtam és átadtam magam neked. Remélem, hogy a csoda küszöbén állunk ahol fokról fokra...

Honnan tudhatod mi van a leírt szavak mögött?
Nem tudhatod, szinte soha. Elolvasod. A pillanatnyi hangulatod befolyásolja, hogy milyen érzetet varázsolj a szöveg köré. A düh, a harag, a csalódottság a legártalmatlanabb mondatokat is gyilkos méreggé szítja. A boldogság, a vidámság egy egy bántó, hazug szó mellé is csak vidám mosolyt csal. Egy felvillanó emlékkép hatására teljesen magadénak érzed a szöveg tartalmát. Fájó emlék, fájdalmat szül. Akár csak egy illúziónyi szívmelengető emlék , együttérzést, szeretetet. Azt mondják a...