Igazi szenvedés...
Na, jó személy ír most ilyesmiket.
Olvaslak benneteket.
Időnként a szívem összeszorul, mert látni, hogy mi lesz a vége.
Néha vigasztalnék...és néha bedühödök...
Este ülök a sötét felület előtt, már-már lecsapok a billentyűzetre, mert csíp a válasz lehetősége...aztán leejtem a kezemet..
Áááá, gondolom... Kell ez nekem? Aztán csak olvasok...
Elfogytak a szavaim...és szenvedek ettől...