Blog - MissAnabelle

Filter to this month: 2010. 06.

Két kép, egy mese:-)
poros lány, szürke kendő, szalad a határba. férfialak áll meg miatta a faluszélen, sötét, vastag ruhában, szilárdan, felhajtott gallérban. hat vagy tizenkét méter köztük, az arcok és testek pillanatképben beszélnek, szótlan csendélet. ( http://www.youtube.com/watch?v=oiHBS2S0Rw0 ) a sötét csak áll és visszanéz, tekintete sárga és fekete, a lány fázik, védi egy vékony kendő, húzza a kezével. Nincs egy egész perc, lehet, hogy öt is van. áll a kép. --------- Fehér,...

Csönd
Tele van a csönd. Az egy tőről fakadás végét beszínezi mindaz, ami elevenen áll két lábon: mind, ami sosem volt közös. Mind az is, ami nem illett össze. "Mindig csak okos kislány voltam, sosem szép." Sokáig volt homok mindenen, nehogy megszólaljon, minden tárgy üvöltötte a jelentéseket, amiket közösen szőttünk a világra, el kellett hallgatniuk. Két hatalom büntet, tanít. Üresség és Unalom. Sosem vágytam szótlan, cinikus, undorodó és nyugodt tanárokra, mindig a testnevelőimre...

A mókusoknak
Amúgy azért áruljátok el, mi az aranygörögdinnyét kerestek folyton ezen a szerencsétlen fán, mikor nem terem rajta semmi! Öreg, nem látjátok? Téged idegesítünk. (Rohadék mókusok azért bejárnak a kertembe.) Remek. És elárulná valamelyikőtök, hogy meddig? Csak mert beírnám a naptárba és akkor addig van mire fognom, hogy a fát nem gondozom. Nem, ne menj be, tök jó, hogy megkérdezted! Figyelj csak! Akkor most hogy is van ez? Semmi királylányosdi? Kertgondozás? Az. Egyéb kérdés?...

Az udvarhölgy meséje
Egyszer, egy sosemvolt országban élt egy kisgölgy, aki épp akkoriban, mikor ez a mese játszódott, egy várban szolgált. Titka az volt, hogy szerelmes volt a hercegbe. No, nem egy nagy titok volt ez, mert az egész várban mindenki tudhatta, aki csak kicsit is nyitott szemmel járt. Volt szerencséje ismerni is a herceget, így álmát szinte elérhető valóságként dédelgette, már-már elhitte. Egyszercsak megérkezett a herceg választottja, akivel boldog ünnepségen örültek egymásnak,...

Leírás
A szoba áporodott levegőjét küldte csatába először. Az felkúszott az orrán át és az előhívott gondolatfoszlányokat átitatta egy furcsa, mérgező erővel, majd hagyta, hogy azok élőhalott szolgáiként folytassák a munkát, amibe belefogott. Mindig meglep, milyen jól szervezett és mégis tökéletlen inerciarendszerek vesznek körül. Odakint a hold dagályt duzzasztott, amiben a szúnyogok fényes szavakként tolongtak, zsongásuk csak sűrűbbé tette a ködöt, hasonlóan ahhoz, ahogy az ember fejében a...