Átadott sorsom
Itt van egy mese völgybe süppedő ága, s míg az új élet új hulláma felfelé vezet, lám, egy pillanatot még megpihenek, megállok itt, lent nekem, fent nekik, és mosolygok Rájuk.
Talán nem voltam gyémánt,
talán nem jókor.
Örömmel veszem, hogy igazi úrnőd van,
becsüld meg Őt.
Kívánom, tudd átadni magad teljesen.
Én akkor ismertelek meg, mikor semmit sem tapasztaltál szubságból, csak érdekelt.
Lám, amit leírsz róla, az az, amit én megéltem érted, elhagyva a dominásdit,...