Blog - L_e_v

Filter to this month: 2012. 05.

"Ami most van, elmúlt rég..."
Versem mint fakó szövetkabát enyészve roskad a szigorú kerevetre. Messzi idők szállnak tova a moly lepte ég olykor volt bájos alkonyán. Szürke, lanyha szellem mint kiölt fáradt bús-örök hervasztó magány, hittem eltemet, magába zár, mikor leszáll az ágyra mellém heveredve. Oh, ólomlábú percek, éveknek sajogva fájó örökkévalóságába veszve, álomlépteken, lábujjon járva lopódzott utánam távol a tavaszi zöld határ dombján reszketeg, korhadó tölgy, s görcsráncos ágán egy fekete madár...